A kommunizmus hétköznapjairól

Úgy látom, ez mindeddig kimaradt utóbbi napjaink nagy vitájából. Nagyon kevesen próbálják feleleveníteni a kommunizmus, de főleg a ’80-as évek „utcai hangulatát”. Besúgókról beszélünk. De oly keveset a „besúgások” témájáról. A besúgások „agorájáról”.
Egyesek érdekeltek, hogy eltereljék figyelmünket, és „nagy témákról” filozofáljanak: politikai rendőrség, nemzeti érdek, hazaszeretet, külföld, összeesküvések, nemzetbiztonság, világbéke, atomháború.
Mese.
Ez egy más fejezet.
Ez Pacepa ezredesnek és társainak a világa. Nem az elnyomott millióké.
A mi világunk másról szólt. A mi hétköznapjaink másról szóltak.
Az akkor nyakában kulcsot lógató akár elemista, az édesanya, a nagytata, mindenki, aki legalább halvány emlékeket őriz az akkori korszakból, próbáljon meg egy pár pillanatig magába szállni. És őszinte lenni. Mindnyájan féltünk. Valósággal rettegtünk. És azok, akikről most beszélünk, a mi félelmünkből táplálkoztak, a mi félelmünk volt az erősségük.
Ne feledjük el a mindennapi hosszú sorokat. Élelmiszerbolt előtt, iskolában, orvosi rendelőben, templomban, focipályán, mindenütt rettegtünk. Féltünk a sorban, a játszótéren, a boltban, az osztályban, a moziban, a vallásórán, a templomban, és sorolhatnánk.
Rettegtünk minden egyes pillanatban
És ŐK ebből táplálkoztak.
A mindennapi kenyérért vagy tejért kiállott hosszú sorok, egy szerencsétlen narancsért való valóságos „háború”, egy-egy külföldről jött levél, a sötétítők mögött halkan recsegő Enescu második rapszódiájának kezdő akkordjai, mind-mind újabb és újabb történeteket rejtenek magukban.
Akik felett most ott lebeg a besúgás és a Securitateval való együttműködés gyanúja nem feltétlenül a „nagy besúgás” részeseik.
Nem.
Ők nap mint nap velünk álltak a sorban, lesték, hogy ki megy vallásórára, vagy a vasárnapi misére, kik hallgatják a nyugati rádióadók műsorait, stb.
Ezekről is szó van, hisz miattuk sokunk közülünk szenvedett.

Legyetek egyszer, most, őszinték velünk: mondjátok el ’89 előtti múltotokat!
Egyszerűen, őszintén!
Mindnyájunk, de leginkább gyermekeitek és gyermekeink generációja javára!

Dosariada

(marea deconspirare în mici rime)

- modestă dedicaţie pentru domnul Quintus -



Nu venise primăvara
Şi-am uitat de Timişoara
Unii vorbeau de un punct opt
Care, pare-se acum s-a copt.

Ţara n-avea timp de glume
Las’ să facă nene spume
Am dat totul repede uitării
Deh, e viitorul ţării.

A fost apoi ca în poveşti
Un loc ascuns: Berevoieşti.
Întors-o-au ca la Ploieşti
Ni s-a spus c-au fost poveşti.

Şi-a venit un domn, nea’ Ticu
N-avea treabă cu păpicu’
Nu cerea un lucru mare
Doar accesul la dosare.

Iliescu nu prea zburdă
Treaba e puţin absurdă
Cum să ne-nvrăjbim acum
Când avem în faţă un drum?

Şi-a mers tot aşa, măi vere
Securiştii făcu avere
Cei mai mulţi erau în frunte
Cu afaceri mari-mărunte.

Apoi parcă veni salvarea
Ni s-a promis marea cu sarea
Tipu’ încerca să pună osu’
Doar l-a girat şeful Coposu.

Asta e, unii cedează
Milică se confesează:
Mă am bine cu sănătatea
M-a învins Securitatea.

În anii noştri de restrişte
Lucrurile-ncep să mişte
Cu toate că e cam tăiată
Legea Ticu e votată.

Anul 2000 ne pune, iată,
O întrebare mar’ şi lată
Cum dracu o să răzbim
Cu Ilici sau cu Vadim?

Pesedeul e pe post
Uitaţi lucruri care-au cam fost
Mulţi au fost,
Şi toţi au rost.

Voiculescu îmi dă fiori:
Toţi eram informatori?
Mulţi pionieri fiind
Oare ce-om fi fost pândind?

Lăcrimează, nu-i oricine
Pe Bombo îl lasă pe vine
De-ar da timpul înspre mine
Să trăiesc şi eu mai bine.

Aflat la un tangou la mare
A dat drumul la dosare
Ţara-ntreagă a aflat,
Mona Muscă ne-a turnat.

Faptul ne cam dă fiori
Liiceanu-i cu scrisori
Treaba nu prea are haz,
Când minciuna e-n extaz.

Unii o mai ţin în rime
Securişti, veniţi la mine
Cine vrea memoria s-o încerce
E la post Ilie Merce.

Felicşi, Dane, şi-alţi ca voi
În frunte cu mulţi Priboi
Nu ne mai luaţi de oi
Doar nu toţi am fost ca voi.

Nu vă cerem lucru mare
Doar o mică asumare
Nu ne pasă de bănet,
Toţi, dosarele pe net.

Apoi, un mic pas înapoi
Măcar un timp, să uităm de voi
Pionieri şi şoimi de-atunci
Hai cu toţi, c-avem de munci!

„Jiji preşedinte!”

A napokban megint sokan beszélnek Gigi Becaliról. Pedig a Steaua előtt még ott van a Standard Liege ellenni megmérettetés, és csak azután következhet a már tíz éve várva várt Bajnokok Ligája csoportmérkőzési szereplés.
Most viszont nem a foci, hanem a legutóbbi CURS felmérés helyezte Gigit a közvélemény fókuszpontjába. A közvélemény kutatás szerint ő a román pártelnökök leghitelesebb alakja, „hitelességi” kvótája a legnagyobb, 5,56.
Elemzésemben politikai sikerének okait próbálom körüljárni.
De először tekintsük át Gigi Becalinak eddigi politikai pályafutását.
Az Új Generáció Pártot Viorel Lis, egykori bukaresti főpolgármester alapította valamikor 2000 elején. Amikor Giginek politikai látomásai lettek, nem sokat tétovázott. Ideológiát, alapszabályzatot, a bejegyzéshez szükséges támogató aláírásokat mellőzve, 2004 januárjában egyszerűen megvette a már „kómában” lévő politikai alakulatot. Egyesek szerint Viorel Hrebenciuc, a szociáldemokrata szürke eminencia bíztatta a „piperai mágnást”, hogy lépjen a politika porondjára.
A politikai ábécé titkait Dan Pavellel, a híres politológus segítségével sajátítja el. Akkor tárul fel előtte a politika színes, határtalanul érdekes és egyben izgalmas világa: jobboldal és baloldal, Arisztotelész, demokrácia, diktatúra, nép, hatalom, választások, legitimáció stb.
Az elején nehezen megy neki, a “kényelmetlen” kérdések megválaszolásakor mindig a “tanárra” hivatkozik. “Amint mondotta nekem Dan Pavel….stb”. Sokak szemében nevetséges volt, de megdöbbentően őszinte.
A 2004-es helyhatósági választások jelentik a párt első komoly megmérettetését: 23 polgármesteri- és közel 700 helyi tanácsosi mandátumot sikerül megszerezni. A 2004-es őszi választásokon Gigi Becali, a párt államelnökjelöltje a szavazatok 1,77%-át, azaz 184560 voksot kap. Az Új Generáció Párt nem éri el a parlamenti bejutáshoz szükséges 5%-os küszöböt: A Képviselőházi listákon 227443 szavazatot, míg a Szenátusi listákon 241486 szavazatot szerez.
De mi történt azóta, hogy Gigi és pártja áttornázta magát az 5%-os, parlamenti bejutáshoz szükséges küszöbön?
Három esetleges tényezőt említenék:
Gigi, az építő
A Ştefan cel Mare-i „egy győzelem, egy templom” hagyományt folytatva kezdetben templomokat (ortodox templomokat) épített. Focicsapata a tavasszal az UEFA kupa elődöntőjéig menetelt, így bőven volt alkalma templomokat építeni. Aztán a Romániát több ízben sújtott árvizek újabb perspektívát nyújtanak neki. A kormány ígér, én építek szlogennel saját falvát próbálta/próbálja megalapítani a Duna-parton. (állítólag nagy sikerrel)
Gigi, Isten „báránya”
Ha nem megfelelő a gyep a ghencea-i stadionban, rögtön az ortodox papokat hívja segítségül. Ha győz, az isteni jel, ha veszít, úgyszintén. Ő a „fény harcosa”, neki szent küldetése van itt a Földön. Nem tagadja, hogy gazdag. Isten adta neki ezt a „lehetőséget.” Ő mindig az első helyen akar lenni. Számára nincs más hely a dobogón.
Gigi, az „új Csillag”
Nincsenek alkalmazottjai, munkatársai, játékosai. Neki harcosai, katonái vannak. Minden I ligás vagy európai kupaküzdelem számára nem egy mérkőzés, hanem egy újabb „ütközet”. A „JÓ” és a „GONOSZ” méretkezik meg ilyenkor.
Politikai diskurzusának összetevői: Isten, haza, harcos, igazság, templom, katonák, pénz, Steaua, szent, ég, Románia, fény, hatalom és sorolhatnám.
Az ÚGP egy rendszerellenes párt, egy valóságos „one-man show”, ahol a politikai „irányvonalat” a vezér határozza meg kénye-kedve szerint.
Ki hallott például Mariana Dimianról, Anişoara Mircearól vagy Gabriela Cotarcearól? Pedig csak három nevet említek a párt mintegy 9 alelnöke közül. Természetesen, a Duckadam név az beugrik (legalábbis a focirajongóknak), hiszen ő hárította azt a négy tizenegyest ama felejthetetlen sevillai BEK döntő éjszakáján.
És hogy a sajtó mennyivel könnyíti a „harcos” munkáját?
Egyes kereskedelmi adók (National TV, OTV) valósággal versenyeznek Gigi kegyeiért. De sokunk által komolyabbnak vélt tévé csatornák sem maradnak alul. Elvégre, ha Gigi jelenik meg a képernyőn, az a biztos siker, azaz a nagy nézettség garanciája. A Realitatea TV az őszi fociidényt kommentálni hivatott műsorát reklámozza. A klipben Becali minősíti a műsorvezetőt. Legalább tucatnyiszor hangzik el a „prostul” jelző. És jön a „csattanó”: „din 30 iulie, prostul (Emanuel Terzian, hisz róla van szó) se întoarce”. A hallhatatlan Caragialet idézve, „Bravos naţiune! Halal să-ţi fie!”
És ez ugyanaz a Gigi, aki pár hónappal ezelőtt egy fiatal újságíró hölgyet illetett meg nyomdafestéket nem tűrő szavakkal.
A minap, Becali megint egy újságírót rohan le. A Realitatea TV megdöbbenéssel veszi tudomásul az esetet. Ugyanaz a Realitatea TV, ahol még most is, nap, mint nap halljuk a reklám-klipp szövegét: „Prostul e pe post”. Hiába, ez már Kafka világa...