A nagy találkozás – zsákutcában az SZDP?

Pár napja új „termék” található a romániai politikai piacon. Ion Iliescu volt államfő és Petre Roman, hajdani miniszterelnök bemutatták az új kínálatot, a Társadalmi Pólust (továbbiakban Baloldali Pólus). A kiválasztott helyszín is az eseményhez méltó: a fővárosi ROMEXPO.
Az új szerveződés gondolata már pár hónapja érlelődött. Az ötletgazda nem más, mint az egykori „forradalmi páros”, aki, íme, 15 év elteltével úgy tűnik, újra találkozik.
Egyszerre bukkantak fel ‘89 decemberében és együtt vezették a Nemzeti Megmentési Frontot 1991 szeptemberéig, a negyedik bányászhadjáratig, amikor megbukik a Roman kormány. Ez a szakadás pillanata.
Ezután a két politikus külön utakon járja a romániai „demokráciaépítést”. Az 1992-es választásokon külön indulnak. Iliescu a Demokratikus Nemzeti Megmentési Frontot, Roman a Nemzeti Megmentési Front Demokrata Pártját vezeti.
Az 1996-os parlamenti választásokon már a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja és a Szociáldemokrata Unió (Demokrata Párt + Román Szociáldemokrata Párt) verseng.
A 2000. év jelenti Petre Roman „politikai hattyúdalát”. A pártelnök és politikai alakulata gyászos verességet szenvednek.
Ion Iliescunak az államelnöki választások második fordulójában sikerül maga mellé sorakoztatnia legnagyobb ellenségeinek zömét. A Vadim elleni küzdelemben a demokrácia bajnokaként jelenik meg. A Demokrata Párt soron következő kongresszusán Petre Roman végleg elveszíti a hatalmat. Traian Băsescu, Bukarest főpolgármestere elfoglalja a pártelnöki széket. Roman rövid időn belül eltűnik a politikai színpad reflektorfényéből.
2005-ben Iliescu is elveszíti a párton belüli pozícióját. Habár Năstase felajánlotta neki a pártelnöki tisztséget, a politikai puccs sikerül és Mircea Geoană kerül ki győztesnek.
Roman és Iliescu: két „vérbeli politikus”, két különböző egyéniség, egyazon politikai ideológia. A rendszerváltás és az ezt követő politikai élet két kiemelkedő személyisége. Az első a bukaresti szövőgyár munkásnőinek bálványa, a második mindenkinek a „tatája”, „szegény és becsületes”, „körünkből való és közénk tartozó”.
15 év alatt élesen bírálták egymást, sok mindenben nem értettek egyet, egy dologban viszont mindig egyezett véleményük: a decemberi forradalom kérdésében. Ez természetes, hiszen mindkettő számára ez képezte a politikai legitimáció forrását.
A Baloldali Pólust „politikai műhelyként” tálalták: egy olyan esernyő, amely alatt minden baloldali érzelmű megfér. Nem politikai párt és semmiképpen sem akarja aláaknázni a szociáldemokrata párti „leadership”-et.
A gyermek megszületett, világrajövetelét sokan üdvözölték: Geoană, Năstase, politikai pártok képviselői, elemzők, újságírók.
Úgy érzem, a gyermek, mesebeli gyorsasággal fog fejlődni, hiszen politikai nagykorúságát akár jövőre már bizonyítania kellene.
Van-e jövője a román politikai piacon egy újabb, ilyen típusú konstrukciónak?
Miként veszélyezteti a Baloldali Pólus a sorozatos krízisben lévő Szociáldemokrata Pártot?
Ezekre a kérdésekre a következő írásomban próbálok választ adni.