Politikai és...egyéb kommentárok/Despre politică şi...alte mici bucurii ale vieţii

Wednesday, April 26, 2006

Templom és...felhőkarcoló

„Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék”

Gyermekkoromban mindig csodálattal figyeltem fel a szamosújvári 4-ik utcai zsidó imaházra (zsinagógára). Nagyszüleimnek zsidó szomszédai is voltak. Szeretettel emlékszek vissza Dóri nénire és Samu bácsira. Mindig vágytam arra, hogy egyszer átlépjem a „titokzatos templom” kapuját. Pár alkalommal voltam az imaházban. Kiállításon vagy egyszerű látogatáson. Zsidó szertartásnak otthon sohasem lehettem tanúja, hiszen Szamosújváron most már egyetlen zsidó él, Blum bácsi, nagyszüleim másik szomszédja, akinek kertjével szomszédos a kertünk, az a kert, amelyik gyermekkoromban számomra a szabadságot, a világmindenséget, a boldogságot jelentette. Ott ejtettük meg az „almaháborúkat” Blum bácsi unokáival. Szomorúan nézem most az imaházat. Jó pár évvel ezelőtt egy jómódú, vidékről betelepedett valaki húzta fel közvetlen szomszédságában emeletes, ízléstelen házát. Az öreg Blum bácsinál, aki megjárta és túlélte az auschwitz-i haláltábort vannak a „szent hely” kulcsai. Ő szokta elvezetni a Szamos parti kisvárosba ritkán érkező tévé stábokat, riportereket. Lassan-lassan Blum bácsi sem lesz. Az imaház is már alig-alig látszik ki az ízléstelen betontömb mögül. És miért jutott most ez eszembe? Mert az utóbbi napokban hasonló "romboló" akcióknak lehettünk tanúi. Amikor kultúrát, művészetet, természetet tipornak, tiporunk el. Pár napja kincses városunkban, a Farkas utcában vágtak ki évtízedes hársfákat, járdafelújításra hivatkozva. Bukarestben 19 emeletes irodaépület felépítését kezdték a római katolikus Szent József székesegyház pár méteres szomszédságában, semmit sem okulva a fővárosi örmény templom mellett felépített beton kolosszus káros következményeiből. És sorolhatjuk a példákat.
Miközben rombolunk, másutt valódi hadseregeket mozdítanak meg és óriási energiaforrásokat vetnek be egy-egy évszázados templom, emlékmű, kiscica....vagy akár egy szál fa megmentéséért.
Itt sokan közömbösen bámuljuk a rombolást, másutt tömegesen, lelegzetelállva, drukkolva, tapsolva, örömmel várják ki a mentési akciók végét.