„Veniţi de luaţi lumină!”

Ez a felhívás szólal meg minden egyes ortodox és görög katolikus templomban a Húsvéti vigília éjjelén. Ilyenkor magasztosan és felemelően hangzanak el ezek a szavak.
Ma viszont más kontextusban szólnék a fényről, ezúttal nem kimondottan a gyertyafényről.
A bukaresti Ferentari lakónegyedben ma valóságos villámháborúként „villanyháború” zajlott. Több tíz, száz ember sok éve nem fizeti, sőt, lopja az áramenergiát. Aztán egyszer „lekapcsolták” őket. Tegnap és ma utcára vonultak. Többen megígérték, hogy ezután fizetik, ezután nem lopják. Kétségbeesett emberek arcait láthattuk. Uniós tagságunk küszöbén. És aztán megjelent a helyszínen Gigi Becali, a „fény harcosa”. És megígérte, hogy a saját zsebéből fizeti ki a mintegy 13 milliárd régi lej értékű villanyszámlákat. És Ő lett a ferentari-i tömbház negyed „hajnalcsillaga”.
Ugyancsak ma, Kolozsváron amolyanfajta „légiriadós”, „katasztrófa-elhárítási” gyakorlatot rendeztek. Ezúttal este 8 óra 40 perckor kezdődött a szirénaszó. Azt mondták, a közvilágítást leoltják, a forgalomban lévő autóvezetőket megkérik, húzzanak le jobbra, és kapcsolják le az autólámpáikat, a kereskedelmi egységek hozzák meg a megfelelő „belső intézkedéseket”, az „egyszerű” lakosok meg, lehetőségeik szerint kapcsolják le a háztartásbeli világítótesteket. Nem tudom, ha mindez megtörtént. Én, kollégáim társaságában a „Rex”-ben voltam. Szirénaszót nem hallottam, villanyt nem oltottak le, semmilyenfajta „rendkívüli belső procedúrát” nem hajtottak végre, a pincérek kedvesen kiszolgáltak, Ştefan Bănică jr. nyugodtan „befejezhette” a Găseşte-mi loc în inima ta” dalát, egyszóval, nyugodtan és boldogan zajlott tovább az élet. És mi tovább söröztünk.
...mint mondottam, ez egy unatkozni sohasem hagyó ország....