Vigyázat: a fa zuhan, a kutya harapós!

Óriási szalagfeliratok, utcai reklámok bíztatnak, úton-útfélen mit vásároljunk, mit olvassunk, hogyan fogyjunk, mit nézzünk, mennyit együnk, hova utazzunk stb.
A fent említett feliratot szeretett fővárosunk, Bukarest bejáratainál kéne elhelyezni! Mert amint látjuk, egyre időszerűbb a „merre járunk” kérdés.
Bukarestben, fényes nappal, pár hét leforgása alatt két esemény rendítette meg a közvéleményt. A főváros kellős közepén, olyan helyen, ahol másutt sétálóutca, tisztaság, rendezettség fogad, egy kóbor kutya megharap egy japán üzletembert, aki rövid időn belül életét veszti, majd minap, egy iskola közvetlen közelében lévő óriási fát a szél kidönt, amely zuhanásában három tinédzsert sebesít meg. Az egyiken az orvosok már sajnos nem tudnak segíteni, a másik kettőt súlyos szenvedésekkel kórházban kezelnek.
Az első esetben is, most is, jó későn, mind Adriean Videanu főpolgármester, mind pedig Liviu Negoiţă, a III kerület polgármestere agyra-főre nyilatkozzák magukat a sajtóban, a bűnbakokat próbálják keresni, ízléstelenül össze-vissza kenik a felelősséget.
Természetesen, nagyon fontos kérdések: mit keresett ott a kutya, miért nem hordott szájkosarat, miért nem rendelkezett szerencsétlen japán áldozat elsősegély-nyújtási ismeretekkel, miért fújt a szél, kié volt a fa stb.
Számomra viszont legalább annyira fontos, hogy egy-egy ilyen szerencsétlen eseménykor a kerületi polgármester, a főpolgármester álljon ki és, ha nem is felelős a tragédiákért, kérjen bocsánatot a város polgáraitól, a közvéleménytől, hogy ilyen dolgok történhettek az általuk vezetett „várban”. Ez így etikus, ez így normális. Ez így európai. Ez így emberi.
Csak ezt követően kezdődhet a hibások megtalálása és ezeknek felelősségre vonása.
Egy pár évvel ezelőtt Portugáliában összeomlott egy híd, igaz a tragédia több mint hetven halálos áldozatot követelt. A portugál közmunkaügyi miniszter nem várta meg a sajtóban és a közvéleményben kibontakozandó álláspontokat, vitákat, hanem lemondott, mert politikailag felelősnek érezte magát. Még a kivizsgálások elrendelése előtt. És az európai példákat sorolhatnám.
Természetesen, ez esetekben nem vártam volna el „becsületbeli lemondásokat”, viszont azt, hogy megválasztott képviselőink higgadtan, bátran kiálljanak a szerencsétlen hozzátartozók-, a közvélemény elé és azt mondják, "bocsánat", azt IGEN, elvártam volna!
Amikor az oly sokat emlegetett választott-választó kapcsolat javításáról beszélünk, ilyen gesztusokra is gondolok. Ez lenne például egyik jele az emberközeli, a „polgárbarát”, a szolgáltató önkormányzatnak.