Politikai és...egyéb kommentárok/Despre politică şi...alte mici bucurii ale vieţii

A „fifty-fifty” képviselő esete a demokráciával

2012-01-13T04:07:00.000-08:00

Az egészségügyi törvénytervezet körül kerekedett médiavitában sokat hallhattunk egy bizonyos tiszteletbeli tanácsosról is, akinek pünkösdi királysága szűk két napot tartott.
Nem áll és nem is állhatna szándékomban orvosi szaktudását vagy vezetői képességeit mérlegelni. De, mint kíváncsi médiafogyasztó utánanéztem picit politikai tevékenységének.
A Képviselőház honlapját böngészve a következő érdekességekre bukkanhat rá a kíváncsi olvasó: az illető úriember alig 3 év leforgása alatt majdnem minden parlamenti képviselettel rendelkező politikai alakulatban megfordult. A Iaşi megyei 8-as egyéni választókerületben, szociáldemokrata színekben megválasztott képviselő ez idő alatt független, konzervatív, liberális, majd „haladás” csoporti is volt.
A honatya képviselőházi munkájának számadatait nézve, kiderül, hogy 417 felszólalása volt, 378 politikai nyilatkozata, 57-szer kérdezett vagy interpellált és nem utolsó sorban 141 törvénykezdeményezés fűződik valamilyen formában nevéhez.
Ez nem semmi, mondhatná az érdeklődő olvasó.
Valószínű, hogy a 139 törvénytervezet között sok közügyet szolgáló kezdeményezést is találhatunk. Én két törvénymódosítási indítványát tanulmányoztam át részletesebben (ezeket kizárólag ő látta el kézjegyével), ezekből közlök az alábbiakban egynéhány mondatot, román nyelven, hogy ezek cseppet sem veszítsenek eredetiségükből és zamatosságukból.

Minden egyéb kommentár fölösleges!

A Pl-x nr. 540/2011 iktatószámmal ellátott kezdeményezés a helyi közigazgatási törvény „jobbítását” célozza.

Az indoklásban a képviselő ezt írja:

„Pentru ca primarii şi preşedinţii Consiliilor Judeţene să poată lua hotărâri care privesc comunităţile locale, este necesar ca numărul de consilieri locali şi judeţeni să fie reprezentat în proporţie de 50% din reprezentanţi ai partidelor politice, a alianţelor politice sau alianţelor electorale susţinătoare a primarilor sau preşedinţilor consiliilor judeţene, după caz.
În majoritatea situaţiilor este dificil a lua anumite hotărâri, în condiţiile în care consilierii prezenţi reprezintă interesele mai multor partide politice. Se poate ajunge şi la imposibilitatea primarilor sau a preşedinţilor de Consilii Judeţene de a-şi desfăşura activitatea şi de a implementa proiectele propuse inclusiv cele din campaniile electorale”.

Íme a módosító indítványok:

„Jumătate din numărul consilierilor locali sunt din cei înscrişi pe lista partidului politic, a alianţei politice sau alianţei electorale susţinătoare a primarului”
„Jumătate din numărul consilierilor judeţeni sunt din cei înscrişi pe lista partidului politic, a alianţei politice sau alianţei electorale susţinătoare a preşedintelui consiliului judeţean.”

A Pl-x nr. 539/2011 iktatószámmal ellátott kezdeményezés a helyi választottak jogállásáról szóló törvényt módosítaná.
Itt elemében érzi magát a tisztelt honatya.

Az indoklásban ez áll:

„În cazul consilierilor locali şi consilierilor judeţeni pierderea calităţii de membru al partidului politic sau al organizaţiei minorităţilor naţionale pe a cărei listă a fost ales consilierul local sau judeţean, nu va duce la încetarea de drept a calităţii de consilier local sau de consilier judeţean a acestuia. La fel şi pentru primari sau preşedinţii consiliilor judeţene. Aceştia trebuie să-şi continue proiectele chiar dacă nu mai fac parte din partidele politice pe a căror liste au candidat”

És következik a módosító cikkely:

„Pierderea calităţii de membru al partidului politic sau al organizaţiei minorităţilor naţionale pe a cărei listă a fost ales consilierul local sau judeţean, nu va duce la încetarea de drept a calităţii de consilier local sau de consilier judeţean a acestuia”.

Több negatív véleményezést követően a két szóban forgó tervezet hallgatólagosan átment a Képviselőházon.
A döntő ház viszont a Szenátus.

„Boldogság, gyere haza...”

2012-01-04T04:55:00.000-08:00

Óév utolsó- illetve a beköszönő újév első napjaiban, heteiben a romániai (és nemcsak) írott és elektronikus sajtó tele van különböző rangsorolásokkal, toplistákkal, az év „leg-leg” mit tudom én micsodájával vagy kicsodájával stb. Ezeket többé-kevésbé megalapozott felmérések, kutatások, közönségi, olvasói szavazatok-, vagy pusztán a szerkesztők szubjektív véleménye alapján készítik el. Persze, nem feltétlenül a szociológiai kutatások módszertanának kell ezeknek eleget tenniük, inkább amolyan szórakoztató jellegűek, kellemes időtöltést biztosítva az ünnepek alatt tévé, rádió, vagy újság mellett kikapcsolódni vágyóknak. No meg, ilyenkor, uborkaszezonban ezek nagyon is találóak. A baj nem is az ilyenfajta toplistákkal van, hanem inkább a szerzőik által ezekhez hozzáfűzött kommentárokkal, cikkekkel, magyarázó szövegekkel.
A tegnap akadtam rá egy ilyen cikkre egy ismert román hírportálon.
Az írás címe: A boldogság globális barométere: Románia a világ legboldogtalanabb országa. Fidzsi lakosai a legboldogabbak.
A pár soros cikkben a szerző felsorolja a kutatásban résztvevő 58 ország „TOP 5 boldog országait”, mellérendelve a megkérdezettek közül magukat „boldognak” minősítő válaszadók százalékát (Fidzsi 89%, Nigéria 89%, Ghána 82%, Hollandia 81%, Svájc 81%) majd levonja a nagy következtetést: Az utolsó helyezett Románia (28%) a földkerekség legboldogtalanabb helyeként van elkönyvelve.
Mivel az Országos Audiovizuális Tanács kötelezi, a szerző ismerteti részben, és persze tévesen a kutatás módszertanát is. A jó hír az, hogy csatolja a kutatási jelentést, így bárki kénye-kedve szerint böngészheti és levonhatja egy ilyen jellegű felmérésnek a konzekvenciáit.
Nem lett volna számomra meglepetés, ha például a szerző a lekérdezés romániai időszakát kifogásolta volna (Karácsony előtti nagyböjt kellős közepe), hiszen valószínűsíthető, hogy például a disznóvágás és mondjuk Vízkereszt között sokkal nagyobb lett volna a magukat pillanatnyilag „boldognak” nevezők aránya.
Nem egyszer olvastam és olvasom egyes szerzők, netán politikai elemzőként elkönyvelt médiaszereplők ilyenfajta felületes, sok esetben téves elemzéseit, elhamarkodott konklúzióit.
De 2012 választási év Romániában, úgyhogy lesz bőven alkalmunk nyomon követni a hazai politikai barométerek, közvélemény-kutatások médiában való megjelenítését, elemzését.

Ünnepek a román hírtelevíziókban reloaded

2011-12-22T05:18:00.000-08:00

A múlt télen, január 3-án írtam az alábbi bejegyzést.
Most elővettem és kíváncsian várom a hírtelevíziók idei "produkcióit".

Áldott, meghitt Karácsonyt és boldogabb Új Évet kívánok mindenkinek!

Lasă-mă să dorm...lasă-mă să dorm...la televizor...de sărbători

Pentru ca prezentatorii şi reporterii televiziunilor de ştiri din România să se poată distra pe cinste şi pentru a se înfrupta din bucatele tradiţionale româneşti, dar şi pentru a face o mică economie în buzunarul mogulilor, propun ca la anul, începând de la Ignat şi până pe la onomastica preşedintelui de onoare al PSD plus-minus câteva zile să curgă pe crolluri următorul text:

...sfidând criza economică, autorităţile locale au împânzit oraşele cu mii de beculeţe colorate, porcii sunt sacrificaţi şi vânduţi la marginea şoselei, brazii de Crăciun din import sunt la mare căutare, Moş Crăciun îşi face cumpărăturile la Real şi are un post de radio, românii aleg destinaţii turistice exotice, colindele lui Ştefan Hruşcă s-au epuizat, oferta hotelierilor este pentru toate buzunarele, medicii recomandă să consumăm cârnaţi, caltaboşi şi vin cu moderaţie, jucătorii de la Dinamo au intrat într-o vacanţă binemeritată, căpşunarii au format cozi lungi la intrarea în ţară, iarna şi-a intrat în drepturi, programul mijloacelor de transport în comun se desfăşoară după un program special, românii au luat cu asalt hipermarketurile din toată ţara, masa de Crăciun este mai scumpă decât anul trecut, peste 15 mii de poliţiştii vor asigura ordinea pe străzi în zilele de sărbătoare, vedetele îşi fac de zor bagajele pentru concediu, fotbaliştii vor petrece Crăciunul în familie, Becali îi face urări de bine lui Copos, pensiunile din zona Bran-Moeciu vor organiza un program special pentru turişti, salvamontiştii recomandă iubitorilor de munte să nu se abată de la traseele turistice, poate ne vom depune candidatura pentru organizarea campionatului european de fotbal din 2024, la Bâlea-Lac se construieşte cel mai mare hotel de gheaţă din Europa, poliţiştii rutieri recomandă conducătorilor auto să îşi echipeze corespunzător maşinile pentru iarnă, bisericile sunt luate cu asalt de credincioşi, temperaturile sunt neobişnuit de mari pentru această perioadă a anului, ziua de Crăciun a constituit prilej de distracţie pentru mii de bucureşteni, tunurile de zăpadă vor fi puse în funcţiune, astfel stratul de zăpadă va fi numai bun pentru amatorii sporturilor de iarnă, românii s-au distrat pe cinste în seara de Crăciun, colindătorii din Maramureş mai păstrează tradiţiile şi obiceiurile strămoşeşti, de cum s-au deschis, hipermarketurile au fost pur şi simplu asaltate de cumpărători care şi-au umplut coşurile cu fructe, lactate şi băuturi răcoritoare, românii îşi continuă minivacanţa de iarnă în Mărginimea Sibiului, vremea însorită de afară i-a scos pe bucureşteni pe patinoare, în staţiunile de pe Valea Prahovei turiştii stau ore în şir la telecabină, metroul şi maşinile RATB circulă conform programului normal, deşi interzise, petardele şi pocnitoarele se află la mare căutare, în noaptea dintre ani, românii vor avea parte de un program tv special, în lumea vedetelor voia bună şi distracţia sunt la ele acasă, autorităţile locale promit că nici un locuitor nu va rămâne fără căldură în timpul sărbătorilor, comandamentele de iarnă se întrunesc pentru a stabili planul de luptă în războiul cu nămeţii, există familii la care Moş Crăciun nu a ajuns nici în acest an, un cutremur de mică magnitudine a zguduit astăzi zona Vrancei, previziunile economice pentru anul care vine sunt pesimiste, se aşteaptă blocaje pe DN1, astfel autorităţile recomandă rute ocolitoare, cine nu s-a decis unde îşi petrece revelionul mai are timp la dispoziţie, organizatorii promit concerte în aer liber de zile mari, produsele alcoolice sunt la mare căutare, preşedintele Băsescu nu se va adresa românilor din piaţă, Viorel Lis îşi va duce soţia la un club de fiţe din capitală, accidentele rutiere nu ţin cont de sărbători, vă avertizăm, urmează imagini şocante, iată sfaturile specialiştilor privind ţinuta de Revelion, gerul va pune încet stăpânire pe toată ţara, ultimele pachete de Revelion s-au vândut ca pâinea caldă, Măruţă îşi va petrece Revelionul la socrii din Câmpia Turzii, un incendiu devastator a cuprins o casă la cumpăna dintre ani, mii de români s-au aflat pe străzi de Revelion, linia de urgenţă 112 a fost pur şi simplu încinsă de apelurile românilor, mulţi dintre noi şi-au petrecut Revelionul la locul de muncă, medicii de gardă abia au făcut faţă situaţiei, Concertul Extraordinar de Anul Nou de la Viena a fost transmis în 72 de ţări, pârtiile de schii din Austria sunt deja o destinaţie obişnuită pentru mulţi români, obiceiurile din prima zi a noului an sunt păstrate cu sfinţenie, revin leacurile băbeşti pentru tratarea mahmurelii, bazinele cu apă termală sunt în aceste zile la mare căutare, nimic nu poate fi mai sănătos după festinul de Anul Nou decât o plimbare la aer curat, ce prezic astrele politicienilor pentru anul 2011, ce gânduri au Vârciu şi Bote pentru noul an, deşi au cheltuit în perioada sărbătorilor peste măsură, românii au invadat în a doua zi a anului marile magazine, zăpada este excelentă, după excesele culinare şi bahice de Revelion, bucureştenii au golit rafturile în căutare de apă minerală, murături şi citrice, sutele de mii de români care muncesc în străinătate se întorc la lucru ducând cu ei o parte din ce înseamnă România: cârnaţi, ţuică, caltaboşi, slănină afumată, vin, jucătorii sârbi de la Steaua vor petrece Crăciunul şi Revelionul pe stil vechi, conducătorii auto au parcurs distanţa între Predeal şi Sinaia în mai bine de două ore, gările, staţiile de autobuz şi aeroporturile sunt foarte aglomerate, restaurantele din marile oraşe oferă promoţii pentru petrecerea microrevelionului, Boboteaza îi prinde pe români cu facturile umflate şi buzunarele goale, sfinţirea caselor – un obicei şi în rândul romano-catolicilor din Ardeal, credincioşii s-au bătut pur şi simplu pentru o jumătate de litru de agheasmă, Sfântul Ion – prilej de sărbătoare pentru sute de mii de români, preţul combustibililor va creşte din nou, zeci de tineri s-au aruncat în apele îngheţate ale Dunării pentru a recupera crucea, începând cu 15 ianuarie se anunţă noi scumpiri în lanţ...
...dar cu toate aceste informaţii revenim pe măsură ce vom avea mai multe detalii...atât de aici, deocamdată...Andreea, ai legătura!

De ce „iubesc” România?

2011-12-06T03:53:00.000-08:00

Pur şi simplu pentru că e un spaţiu absolut fermecător, un loc în care Caragiale, Ionesco şi Kafka se prind zilnic în horă spre deliciul nostru, simpli privitori din Grădina Carpaţilor.
În „uichendul prelungit” prilejuit de Ziua Naţională supraîncărcată cu depuneri triste de coroane şi cozi vesele la fasolea cu cârnaţi şi la sarmalele de post oferite mulţimii deopotrivă de primarii pedelei cât şi de cei uslaşi, am văzut la antene şi la cele două realităţi o scenă care m-a lăsat mască.
Se făcea că la Timişoara (foarte tare alegerea!) era ditamai o lansare a partidului nou creat (Partidul Social Democrat al Muncitorilor) al „luceafărului huilei”, Miron Cozma, care s-a lăsat cu scandal. Un biet potenţial alegător, revoluţionar încă din primele momente ale acelui decembrie înfierbântat era să o ia în freză când a avut tupeul să-l întrebe pe lider cam cum stă treaba cu mineriadele. Într-un final spiritele s-au liniştit, Cozma şi-a ţinut faimosul discurs, urmat de o încheiere apoteotică: el îşi savura momentele de glorie iar „mulţimea” scanda din răsputeri „Cozma preşedinte! Cozma preşedinte! pe fundalul sonor al Imnului Golanilor din Piaţa Universităţii. Muzica: Vali Sterian, Text: Cristian Paţurcă (care pesemne se învârtea în mormânt ca titirezu). Ne mai amintim, nu? „Mai bine haimana, decât trădător, mai bine huligan, decât dictator, mai bine golan, decât activist, mai bine mort, decât comunist.”
Bravos, naţiune! Halal să-ţi fie...
Apoi, mai deunăzi, Adrian Severin, îl ştiţi nu, europarlamentarul „mită contra amendamente” a susţinut o conferinţă cu titlul „Istoria şi mitologia excepţionalismului corupţiei româneşti”. Foarte tare!
Dar să nu ne mirăm, căci pe aceste meleaguri foşti activişti şi securişti condamnă comunismul, regele e purtat pe braţe de cei care l-au fugărit prin anii ’90, avocaţi-turnători ne dau lecţii seară de seară la televizor despre moralitate, Monica Tatoiu ţine discursuri despre criza ideologiilor politice şi câte şi mai câte.
Aşadar, nu m-ar surprinde deloc dacă în zilele următoare am afla la televiziunile de ştiri cum că, ştiu eu, Bianca lu’ Bote sau, Doamne iartă-mă, Laura Andreşan strâng de zor semnături pentru lansarea proiectului „Salvaţi vedetele virgine”!

Primar, adjectiv

2011-02-22T02:44:00.000-08:00

Deoarece oraşul Gherla (oraş natal, oraş de suflet) a fost întemeiat de armeni (Armenopolis), este aproape un lucru firesc ca Radio Erevan să-şi deschidă în sfârşit un studio şi în această parte a lumii.
Emisiunea „Cetăţenii întreabă, edilii răspunde” este realizată de primarul localităţii, ale cărui fapte de vitejie în ale gospodăririi urbei se pot citi pe www.domnuleprimar.ro.
Iată ultima:
Ascultătorul Pop Marius întreabă:
„Bună ziua, D-le Drăgan! Vă rog să mă ajutaţi cu o informaţie. Sunt şanse să reuşiţi să mai faceţi bloc ANL anul acesta, că dacă nu tre’ să o arunc pe soacra de pe balcon (o glumă). Vă mulţumesc.”
Şi vine răspunsul:
„Domnule Marius Pop, Aşa mă gândeam şi eu. Totuşi, pentru documentare vă recomand filmul: "ARUNC-O PE MAMA DIN TREN" cu Danny DeVito. Da, sunt şanse. Cu stimă, PRIMAR”.
Acum una din două:
Ori e foarte haios domnul primar, ori se ştie pe cai mari pentru alegerile care va să vină peste un an şi ceva.

A nemzeti liberálisok esete a volt besúgókkal azaz a Közép-Jobboldali Szövetség ennyit érhet: Mona Muscă visszatérhet

2011-01-11T03:15:00.000-08:00

Talán még halványan emlékszünk a valaha nagy népszerűségnek örvendő és ugyanakkor rokonszenves politikus-asszonyra, Mona Muscăra, akit, besúgó-múltjára hivatkozva, 2006-ban kizártak a Nemzeti Liberális Pártból. Azóta nem láttuk, nem hallottunk róla. Micsoda szövegeket nyomtak le 2006-ban a liberális vezetők: megtisztulás, brătianu-i örökség, temesvári 8-as pont, igazság, tiszta vizet a pohárba, átvilágítás és sorolhatnám.
Nem tudom hány szavazatot hozott a liberálisoknak ez a lépés, de kíváncsi vagyok mennyi vizet fog hozni a malmukra a szekus múlttal rendelkező médiamágnással való összeborulás.
Most, hogy a liberálisok frigyre léptek a Dan Voiculescu féle zsebpárttal, Mona Muscă nyugodtan visszatérhet, hiszen a választópolgárok már rég elfelejtették múltját, vagy éppen nem érdekli már őket ez. Vagy már teljesen mindegy. Minden.

Vízkereszti lökdösődés

2011-01-07T03:47:00.000-08:00

A már évek óta megszokott vízkereszti látvány fogadott a tegnap esti román tévéhíradókban: a nagyobb városokban emberek százai és ezrei lökdösődtek, szitkozódtak, cibálták egymást a szenteltvízért kiállt sorokban. Az "ünnepi felvételekből" persze nem maradhattak ki a helyi rendőrség és csendőrség képviselői sem. Igazi, meghitt, felemelő jelenetek voltak azok, amikor a tömeg első sorai úgy hullámzottak akár egy rock koncerten, a vaskerítések rácsai között pedig csendőrök osztogatták a hívő népnek a szenteltvizet műanyagpalackokban.

Én tájékoztatok, te tájékoztatsz, ő tájékoztat...

2011-01-06T05:50:00.000-08:00

...lassan mindenki tájékoztat a gyorsított honosítási eljárással kapcsolatban.
Legutóbb a gyergyói Magyar Polgári Párt is beszállt az év eleji "nagy tájékoztatási akcióba". A közleményükben az is áll, hogy a zsúfoltság elkerülése érdekében előjegyzési rendszert vezetnek be. Ezek után nem kéne csodálkoznunk, ha pár hét múlva a tájékoztatni kívánó újabb szervezeteknek is egy várakozási listára kell majd feliratkozniuk.

PSD minus PC înmulţit cu PNL plus PC = zero

2011-01-06T02:53:00.000-08:00

În noaptea dinaintea confruntării finale a prezidenţiabililor, "prostănacul" i-a făcut o vizită în ceas târziu lui SOV, cică pentru a afla întrebările pentru emisiunea de a doua zi. Bravos! La o analiză rece, acest lucru l-a costat pe el (Mihaela, dragostea mea) pierderea şefiei PSD iar pe noi încă un cincinal cu marinaru` la cârma ţării. La un an şi ceva distanţă, fiind probabil afectat de excesele culinare din perioada sărbătorilor sau de gerul Bobotezei, un alt lider al opoziţiei s-a aruncat fix în braţele celuilalt mogul, anunţându-ne că nu este vorba de un concubinaj sau de o aventură de-o noapte şi că în câteva zile vor fi cu toate actele în regulă. Mai mare bucurie pentru Traian Băsescu la început de an nici că se putea! Anticipez că în câteva luni lui Crin (Adina, dragostea mea) i se va coace un congres extraordinar.
Să vă distraţi bineee!

Poliţia română – (ec)lipsă totală

2011-01-04T03:50:00.000-08:00

Poate una dintre cele mai şocante imagini pe care le-am văzut: un executor judecătoresc (doamnă) însoţit de câţiva poliţişti încearcă să evacueze sediul PRM din Bucureşti.
Corneliu Vadim Tudor o înjură ca la uşa cortului pe doamna respectivă, o face albie de porci, îi aruncă un pahar cu apă în faţă, mai mult, îi pune la respect pe poliţişti, îi ofensează, îi jigneşte, îi insultă, îi înjură, mai că nu le dă câteva palme şi labe în cur. Şi ei stau cu ochii în pământ (că soarele era oricum în eclipsă) parcă ar turna câteva scene pentru emisiunile de divertisment cu poliţişti de pe Prima TV. Asta în România europeană, anul de graţie 2011.
Ia să vă văd acum, Igaş, Boc, Băsescu şi toată trupa care sunteţi în plin proces de reformare a statului!

Lasă-mă să dorm...lasă-mă să dorm...la televizor...de sărbători

2011-01-03T05:10:00.000-08:00

Pentru ca prezentatorii şi reporterii televiziunilor de ştiri din România să se poată distra pe cinste şi pentru a se înfrupta din bucatele tradiţionale româneşti, dar şi pentru a face o mică economie în buzunarul mogulilor, propun ca la anul, începând de la Ignat şi până pe la onomastica preşedintelui de onoare al PSD plus-minus câteva zile să curgă pe crolluri următorul text:

...sfidând criza economică, autorităţile locale au împânzit oraşele cu mii de beculeţe colorate, porcii sunt sacrificaţi şi vânduţi la marginea şoselei, brazii de Crăciun din import sunt la mare căutare, Moş Crăciun îşi face cumpărăturile la Real şi are un post de radio, românii aleg destinaţii turistice exotice, colindele lui Ştefan Hruşcă s-au epuizat, oferta hotelierilor este pentru toate buzunarele, medicii recomandă să consumăm cârnaţi, caltaboşi şi vin cu moderaţie, jucătorii de la Dinamo au intrat într-o vacanţă binemeritată, căpşunarii au format cozi lungi la intrarea în ţară, iarna şi-a intrat în drepturi, programul mijloacelor de transport în comun se desfăşoară după un program special, românii au luat cu asalt hipermarketurile din toată ţara, masa de Crăciun este mai scumpă decât anul trecut, peste 15 mii de poliţiştii vor asigura ordinea pe străzi în zilele de sărbătoare, vedetele îşi fac de zor bagajele pentru concediu, fotbaliştii vor petrece Crăciunul în familie, Becali îi face urări de bine lui Copos, pensiunile din zona Bran-Moeciu vor organiza un program special pentru turişti, salvamontiştii recomandă iubitorilor de munte să nu se abată de la traseele turistice, poate ne vom depune candidatura pentru organizarea campionatului european de fotbal din 2024, la Bâlea-Lac se construieşte cel mai mare hotel de gheaţă din Europa, poliţiştii rutieri recomandă conducătorilor auto să îşi echipeze corespunzător maşinile pentru iarnă, bisericile sunt luate cu asalt de credincioşi, temperaturile sunt neobişnuit de mari pentru această perioadă a anului, ziua de Crăciun a constituit prilej de distracţie pentru mii de bucureşteni, tunurile de zăpadă vor fi puse în funcţiune, astfel stratul de zăpadă va fi numai bun pentru amatorii sporturilor de iarnă, românii s-au distrat pe cinste în seara de Crăciun, colindătorii din Maramureş mai păstrează tradiţiile şi obiceiurile strămoşeşti, de cum s-au deschis, hipermarketurile au fost pur şi simplu asaltate de cumpărători care şi-au umplut coşurile cu fructe, lactate şi băuturi răcoritoare, românii îşi continuă minivacanţa de iarnă în Mărginimea Sibiului, vremea însorită de afară i-a scos pe bucureşteni pe patinoare, în staţiunile de pe Valea Prahovei turiştii stau ore în şir la telecabină, metroul şi maşinile RATB circulă conform programului normal, deşi interzise, petardele şi pocnitoarele se află la mare căutare, în noaptea dintre ani, românii vor avea parte de un program tv special, în lumea vedetelor voia bună şi distracţia sunt la ele acasă, autorităţile locale promit că nici un locuitor nu va rămâne fără căldură în timpul sărbătorilor, comandamentele de iarnă se întrunesc pentru a stabili planul de luptă în războiul cu nămeţii, există familii la care Moş Crăciun nu a ajuns nici în acest an, un cutremur de mică magnitudine a zguduit astăzi zona Vrancei, previziunile economice pentru anul care vine sunt pesimiste, se aşteaptă blocaje pe DN1, astfel autorităţile recomandă rute ocolitoare, cine nu s-a decis unde îşi petrece revelionul mai are timp la dispoziţie, organizatorii promit concerte în aer liber de zile mari, produsele alcoolice sunt la mare căutare, preşedintele Băsescu nu se va adresa românilor din piaţă, Viorel Lis îşi va duce soţia la un club de fiţe din capitală, accidentele rutiere nu ţin cont de sărbători, vă avertizăm, urmează imagini şocante, iată sfaturile specialiştilor privind ţinuta de Revelion, gerul va pune încet stăpânire pe toată ţara, ultimele pachete de Revelion s-au vândut ca pâinea caldă, Măruţă îşi va petrece Revelionul la socrii din Câmpia Turzii, un incendiu devastator a cuprins o casă la cumpăna dintre ani, mii de români s-au aflat pe străzi de Revelion, linia de urgenţă 112 a fost pur şi simplu încinsă de apelurile românilor, mulţi dintre noi şi-au petrecut Revelionul la locul de muncă, medicii de gardă abia au făcut faţă situaţiei, Concertul Extraordinar de Anul Nou de la Viena a fost transmis în 72 de ţări, pârtiile de schii din Austria sunt deja o destinaţie obişnuită pentru mulţi români, obiceiurile din prima zi a noului an sunt păstrate cu sfinţenie, revin leacurile băbeşti pentru tratarea mahmurelii, bazinele cu apă termală sunt în aceste zile la mare căutare, nimic nu poate fi mai sănătos după festinul de Anul Nou decât o plimbare la aer curat, ce prezic astrele politicienilor pentru anul 2011, ce gânduri au Vârciu şi Bote pentru noul an, deşi au cheltuit în perioada sărbătorilor peste măsură, românii au invadat în a doua zi a anului marile magazine, zăpada este excelentă, după excesele culinare şi bahice de Revelion, bucureştenii au golit rafturile în căutare de apă minerală, murături şi citrice, sutele de mii de români care muncesc în străinătate se întorc la lucru ducând cu ei o parte din ce înseamnă România: cârnaţi, ţuică, caltaboşi, slănină afumată, vin, jucătorii sârbi de la Steaua vor petrece Crăciunul şi Revelionul pe stil vechi, conducătorii auto au parcurs distanţa între Predeal şi Sinaia în mai bine de două ore, gările, staţiile de autobuz şi aeroporturile sunt foarte aglomerate, restaurantele din marile oraşe oferă promoţii pentru petrecerea microrevelionului, Boboteaza îi prinde pe români cu facturile umflate şi buzunarele goale, sfinţirea caselor – un obicei şi în rândul romano-catolicilor din Ardeal, credincioşii s-au bătut pur şi simplu pentru o jumătate de litru de agheasmă, Sfântul Ion – prilej de sărbătoare pentru sute de mii de români, preţul combustibililor va creşte din nou, zeci de tineri s-au aruncat în apele îngheţate ale Dunării pentru a recupera crucea, începând cu 15 ianuarie se anunţă noi scumpiri în lanţ...

News Alert!!!
...au mai avut loc şi alte evenimente, gen accidentul de pe pârtie al lui Huidu, Revelionul lui Dinescu, prăbuşirea unui aparat Tupolev în Siberia sau moartea părintelui corului Madrigal....dar cu toate aceste informaţii revenim pe măsură ce vom avea mai multe detalii...atât de aici, deocamdată...Andreea, ai legătura!

Kiesszük őket a Rekordok Könyvéből

2010-12-03T05:31:00.000-08:00

Egyik portált böngészve a következő hír keltette fel figyelmemet: Gyorsasági világrekordot állított fel egy kínai utasszállító vonat, amely 486,1 kilométer per órás sebességre gyorsult egy tesztmenet alatt - jelentette be pénteken (2010. december 3-án) a kínai vasútügyi minisztérium (nálunk ezt a tárcát például Băsescu, Berceanu vagy Boagiu vezette, vezeti). A világrekordot, a Pekinget Sanghajjal összekötő gyorsvasútpályán állította fel a kínai gyártású vonat. A vonalat a tervek szerint jövőre nyitják meg. Tehát kb. 1300 kilométert alig 5 óra alatt fognak levonatozni a kínaiak (és nemcsak).
Poénként, ezek után megnéztem a CFR menetrendjét, ahol például a Temesvár-Iasi gyorsvonat (mondom: gyorsvonat) 17.38-kor indul és 09.57-kor érkezik be a moldvai városba, tehát nem kevesebb mint 16 órát kanyarog (815 km.), vagy a Nagybánya-Bukarest sebes vonat (rapid) majdnem 11 óra 52 perc alatt szalad be a fővárosba. (666 km.), de ez még a szerencsésebb eset, hisz ugyanazt az útszakaszt az 1642-es számú gyors pontosan 13 óra 52 perc alatt teszi meg (megjegyzem: száraz síneken, optimális hőmérsékleti viszonyok között, szélcsendben).
Eközben Romániában újabb sikeres vagy kevésbé sikeres akciókkal próbálunk belépni a Rekordok Könyvébe: mi készítjük a leghosszabb kolbászt, mi főzzük a legnagyobb gulyást, törtpaszulyt, túróspuliszkát vagy töltött káposztát, mi sütjük a legtöbb csirkét/négyzetméter, mi forraljuk a legnagyobb üstben a forralt bort, mi steppelünk, táncolunk a leghosszabb ideig egyik-másik sportcsarnokban
Míg mások építenek, fejlesztenek, modernizálnak, mi eszünk, iszunk, mulatozunk, és aztán roppant idegesek leszünk, hogy miért kell egy kerek napot elveszítenünk a nyári pihenőszabadságból, hogy leutazhassunk a román tengerpartig

Két lap, egy nap, egy vicc

2010-05-19T06:19:00.000-07:00

Nem egyszer megesik velünk, hogy két különböző napilapban ugyanazt a napi horoszkópot olvassuk. Ez nem is olyan nagy baj, hisz, ha netán jót is jósolnak a csillagok, és ezt két „komoly” napilap is lehozza, akkor tényleg van benne valami – mondhatjuk.

De hogy ugyanazt a viccet, ugyanazon a napon két napilapban olvasom, ez már nem vicc.

Íme a szöveg:

„Két román sorban áll kenyérért. Tíz óra sorakozás után az egyik már nagyon unja és megszólal: - Te, én elmegyek, és megölöm Ceauşescut. Két óra múlva visszajön igen szomorú képpel. – Na mi van, megölted? – Dehogy, ott is sorban állnak.”

Amúgy a vicc nem rossz, esetleg vagy 20-25 évet késett.

Ha esetleg a két szóban forgó napilapnak (2010. május 19, szerda, Szabadság és Új Magyar Szó, hisz róluk van szó) ugyanaz a személy a viccrovat szerkesztője, akkor bocsánat, egy viccel megoldotta mindkét munkahelyén a feladatát. Vagyis jól megviccelte a főnökeit.

Ellenkező esetben, ha már ennyire ragaszkodtak a vicchez, legalább kicsit hozták volna naprakészre. Például: két felvidéki magyar a nagykövetségen sorban áll kettős állmpolgárságért. Az egyik meg akarja ölni Ficot stb.

Vagy: két nyugdíjas sorban áll a 15%-al megcsonkított nyugdíjért. Az egyik meg akarja ölni Bocot stb.

Amúgy tényleg válságos időket élünk: már a vicc sem a régi.

Avem o criză de nota 10

2009-10-01T03:11:00.000-07:00

Astăzi, 1 octombrie 2009 pe la orele prânzului la maternitatea din P-ţa Victoriei s-a născut criza politică. Nou-născutul a venit pe lume neasistat de cel care a fost naş de cununie a celor doi soţi, care şi-au pus pirostriile în urmă cu nouă luni.
Au fost nouă luni în care mariajul a avut suişurile şi coborâşurile lui, cu o lună de miere petrecută în condiţii de austeritate în staţiunile montane recomandate de madam Udrea, cu multe certuri şi împăcări, cu dezlegări de farmece şi promisiuni solemne de a nu se mai pârâ reciproc la mama soacră sau tatăl socru, cu jurăminte de a nu se mai atinge de alcool făcute în faţa altarului. Ce mai, o întreagă romanţă mioritică cu parfum de Dâmboviţa. Există o dulce vorbă românească: dragoste cu sila nu se poate. Dar, părerea noastră, măcar sexul să fie protejat. Şi până la botezul noului-născut, preşedintele se prinde în horă în inima Ardealului cu viitorii ingineri ai ţării. Bravos naţiune! Halal să-ţi fie!

15 martie anticipat

2009-03-10T05:01:00.000-07:00

Se apropie data de 15 martie (una din zilele naţionale ale Ungariei – comemorarea Revoluţiei maghiare de la 1848).
Televiziuni, analişti, comentatori, unii lideri politici vor avea prilejul să uite preţ de o zi-două de buget, de criză, de coaliţie, de Gribenco, de malpraxis-uri, de accidente auto, de prezidenţiabili, de acordul cu FMI şi vor diseca (a câta oară?) în cadrul unor discuţii sterile, conflictuale, care au ca singur punct de reper rating-ul ziua de 15 martie şi comemorările, manifestările care au loc în Transilvania.
Şi vor defila pe la diverse posturi de televiziuni Adrian Păunescu, Corneliu Vadim Tudor, Lucian Bolcaş, Olguţa Vasilescu, Silviu Prigoană, Codrin Ştefănescu, Aurelian Pavelescu şi alţii care vor vorbi de folosirea imnului şi al drapelului maghiar, de autonomia teritorială, de secui, de referendumuri, de tancuri, de pericolul unguresc, de faptul că dacă în Odorheiu Secuiesc ceri o pâine în limba română nu vei fi servit etc.
Şi nu vom avea parte de nicio dezbatere echilibrată, lucidă, constructivă, cu istorici, cu intelectuali de marcă, şi de ce nu, cu oameni simpli de pe stradă, în special tineri români şi maghiari.
Şi vom mai pierde o zi-două privind la nişte personaje care practică pe sticlă un lucru la care se pricep de minune – aflatul în treabă.

Nimic nou sub soare!
Libertate! Egalitate! Fraternitate!

Să guvernez bine!

2009-01-28T04:08:00.000-08:00

- modeste rime la-nceput de mare an -

Îi credeam duşmani de-o viaţă,
Se scuipau ca în piaţă,
Pare-se că şi-au dus doru’,
Şi au cam minţit poporu’.

Au uitat de suspendare,
Şi de multele dosare,
E ceva-mpotriva firii,
Să-nflorească trandafirii?

A ieşit din spuma mării,
Ca să dea în toamnă ţării,
Un program electoral,
Democrato-liberal.

Pesedişti şi pedelişti,
Mulţi îs veseli, uni-s trişti,
Împărţesc, negociază,
Desemnatul capotează.

Intră-n scenă căpitanul,
Nu-i moment de dat cu banul,
Soluţia v-o dau pe loc,
Îl arunc în foc pe Boc.

Ţara-i în mare derută,
Coaliţia devine mută,
Boala o fi recidivat,
Finanţistul de-a clacat?

El încearcă să explice,
Nu prea a avut complice,
Ca decizia să fie a lor,
El lasă loc tinerilor.

Unii cred, alţii se-amuză,
E cam slabă aşa o scuză,
Sursele spun hei-hei-hei,
În cărţi au fost cam trei femei.

Marinaru i-a respins,
Finanţistu a fost surprins,
Şi a mai plecat o dată,
Dragă Solo: asta-i lată.

Dar să revenim la Boc,
Să ne fie cu noroc,
A ajuns la noi şi criza,
Unora le-a ars valiza.

După cura de sarmale,
Udrea ne dă băi termale,
Să n-avem griji de finanţe,
Tot ea ne duce-n vacanţe.

Şi Guvernul tot lucrează,
N soluţii ne livrează,
Pentru ca binele să vie,
Vom tăia în carne vie.

Peste toţi un om veghează,
Speranţa ne-o ţine trează,
El a vrut acest guvern,
Ce se vrea a fi etern.

Cu Guvernul el vibrează,
Poate nu mai candidează,
Ideile-i sunt de prin vene,
Şi lansează fumigene.

Să-i dorim lui Boc noroc,
Ca să-nfrunte un mare foc,
Să facă din tun tractoare,
Să vedem cum criza moare.

2009-01-14T04:27:00.000-08:00

Boldog Új Évet!
La Mulţi Ani!

Cupa Africii pe Naţiuni la Fotbal - S-a tras cortina

2008-02-10T12:38:00.000-08:00

A fost cea de-a 26-a ediţie. 16 echipe, o ţară gazdă (Ghana), un public minunat, colorat, un fotbal de multe ori spectaculos, pe alocuri anost, în multe momente european (şi asta nu-i neapărat o virtute), în multe momente excentric, câteodată slăbuţ. Şi a fost o finală, anticipată de unii, nesperată de alţii: Egipt-Camerun.
Am încercat să urmăresc, pe cât am putut competiţia, dar, cel puţin, nu am vrut să ratez finala.
Din păcate, am prins-o doar din minutul 38. Sau din fericire?
Şi voi vorbi mai puţin de fotbal, mai degrabă de comentariul meciului. Un comentariu EXECRABIL. Şi cred că sunt mai mulţi în asentimentul meu: mulţi am auzit comentarii de fotbal, de handbal, de formula 1 etc. care nu ne-au fost pe plac. Dar parcă acest comentariu le-a întrecut pe toate. Nu am nici o treabă cu cei doi în cauză (Radu Banciu şi Bogdan Cosmescu), dar aici au cam sărit calul. Şi nu a fost nicio echipă românească implicată direct. O fi având omul (fie el comentator sportiv) simpatiile sale, vreo echipă care poate nu a ajuns în finala competiţiei, dar nici chiar aşa. Îi rog, pe cei care nu au urmărit meciul transmis în direct de Eurosport (de altfel, tot respectul că au transmis competiţia) să urmărească meciul şi comentariul în reluare, vor avea ce asculta. Evident, meciul nu a fost unul spectaculos, poate nu s-a ridicat la nivelul unei finale de competiţie continentală. Apropo, câte asemenea meciuri nu sunt în Liga 1, în alte campionate, chiar la turnee finale ale CE sau CM? Dar spectacolul sportiv (sau lipsa acestuia) nu scuză în niciun fel comentariul. Comentatorii de fotbal au obligaţia de a se concentra pe jocul celor două formaţii din teren. Evident, pot face glume, pot adăuga comentarii utile, statistici, dar în niciun fel să emită judecăţi de valoare, să se comporte asemeni unui cuplet de două parale. Au fost asemeni lui Ţociu şi Palade...într-una din zilele lor proaste, comentând finala CE de patinaj pe gheaţă, proba de dansuri.
Voi reproduce acum fără o ordine anume (sper, cât mai exact), câteva (sunt foarte multe, dar nu am reuşit să le notez) din perlele celor doi „artişti”, atrăgând atenţia că unele sunt chiar de competenţa CNA-ului sau CNCD-ului.
1. „Ce-a fost asta? A, sportivitate!” (un jucător returnează din fair-play celeilalte echipe balonul)
2. „nişte gloabe, toţi” (referindu-se la jucătorii din teren)
3.„le vine înapoi pe gât aligatorul pe care l-au mâncat” (aluzie la jocul camerunezilor)
4. „s-a născut în al doilea război mondial” (cu referire la un jucător camerunez)
5.„aşa ceva nu vezi nici în campionatul Rhuandei” (comentariu la jocul defensiv al camerunezilor)
6. „a văzut că are 70 de ani” (aluzie la atacantul egiptean care a speculat bâlbâiala din apărare a lui Song)
7. „sunt nişte tobe, care au mai fost folosite şi la altceva, să ştii” (cu referire explicită la tobele folosite în cadrul festivităţii de premiere)
8. „o ceremonie pentru Africa neagră” (adică o ceremonie care nu are nimic de-a face cu Egiptul) sic!
9. „pe Blatter l-au anunţat că s-a terminat meciul” (aluzie aiurea la faptul că Blatter păşea agale)
10. „boxe de pe vremea comuniştilor din URSS” (cu referire la organizare şi în special la sonorizare)

În 2010 CM va fi găzduit de o ţară africană: Africa de Sud. Poate vom fi acolo, poate nu. (să dea Dumnezeu să fim). Dar nu cu un asemenea comentariu. Mai bine ascult un comentariu în orice altă limbă decât în cea oferită de cei doi. Aşa ceva nu se poate. Este intolerabil. Este de mahala. Este nesportiv. Este execrabil.
În rest, HAI ROMÂNIA!

* voi reveni cu un mic comentariu despre CAN

NO COMMENT

2007-06-13T00:56:00.000-07:00

...mobilizarea...

...teroarea...

...VINOVATUL...

Egy taps...és más semmi...

2007-06-09T12:17:00.000-07:00

Ma távozott egy politikus. A politikából. Legalábbis annak élvonalából. Jószántából.
Nem rugták ki, nem állt át egy másik oldalra, nem volt cirkusz, nem haragudott meg senkire...egyszerűen úgy érezte...amit megtehetett, megtett. Jöhet a következő. És könnyek közt, nem nagy felhajtással, emelt fővel búcsuzott. Nem államelnöki könnyek, őszinte könnyek voltak ezek. És mindenki tapsolt. Azért nem mindennapi látvány ez a romániai politikai életben.
Bizonyára mindanyiunk számára valamit üzent a mai nap.

Kafka és Ionesco – a barátaim

2007-06-06T10:01:00.000-07:00

A szociáldemokraták és a humanisták szövetsége elnyeri a parlamenti mandátumok többségét. A hajóskapitány legyőzi Năstase-t az államelnöki választások második fordulójában. Băsescu tárgyal (egyeztet, zsarol, stb.) és a miniszterelnöki tisztségbe kinevezi Tăriceanut. Nagy barátság: D.A. Szövetség (DP + NLP), RMDSZ és Román Humanista Párt (aztán Konzervatív Párt). Telnek a hetek, aztán a Konzervatív Párt lesz az „immorális megoldás”...és telnek a napok, hetek, hónapok. Közben árvizek, gazdasági növekedés, reformok, kisebb kudarcok...egyszóval...kormányzás. Aztán az előrehozott választások kérdése: Tăriceanu lemond(ana), aztán meggondolja magát. Következik a Cotroceni palotai reváns: a motorbiciklis „a leggyengébb kormányfő, sajnálom, hogy őt neveztem ki 2004 telén” – így a kapitány. Közben a miniszterelnök térde sérül, aztán az államelnök hátgerince. És jön a tornádó: Felix, a kandúr, Udrea, a szőke eminencia rózsaszín levele stb. Lassan mindenki utálni kezd mindenkit. Látszólag. Közben kommunizmus elítélése, RMDSZ-es miniszter(ek) elleni lejáratási kampány, a „piszisek” kivonulnak a kormányból, szilveszter, pezsgő, EU csatlakozás....párhuzamos bulik stb. A szocdemek az államfő felfüggesztését kezdeményezik. A külön erre a célra létrejött bizottság elnöke Felix, az emberek már kezdik elveszteni a szédítően pezsgő román politikai élet eseményeinek logikai fonalát. Az Alkotmánybíróság véleményezése szerint a hajóskapitány megpróbálta megerőszakolni alaptörvényünket, de igazi „behatólás” nem történt. Egy-két szétszaggatott ruhadarab...de semmi konkrét bizonyíték. Aztán az RMDSZ honatyáink lelkiismeretére bízza a parlamenti szavazást...meglesz a „322”. A „whisky-s” megy...a „vodkás” jön. A kampány halvány, csak a volt washingtoni nagykövet (Pinocchio) áll fel a színpadra. A többiek vérszegényen plakátoknak. közben a hajóskapitány sikeresen éli túl a „tömegfürdőket”. „Superman vs. a 322 gonosz”. A forgatókönyv sikeres. És jön a május 19....75%- 25%....de persze...50% alatti részvétel...de ez már nem számít, hiszen ezt módosították honatyáink jó pár nappal azelőtt. Tehát érvényes és eredményes....sőt, egyesek szerint nagyon is eredményes. Egyesek próbálják feldolgozni az eredményeket...mások jubilálnak...aztán konzultációk a Cotroceni palotában....előrehozott választások, egyéni választókerületes rendszer, alkotmánymódosítás, globális felmelegedés kérdése...stb...nem jön össze. Eközben a gazdaság dübörög (hál’istennek nem úgy mint Magyarországon valaha)....aztán a Demokrata Párt bizalmatlansági indítványt kezdeményez. Kezdeményezne, mert két nekifutásra nem jön össze a szükséges aláírás szám. Egyesek kétszer írnak alá, aztán azt mondják, hogy csak egyszer, de mindegy, úgy sem elég. Aztán végre, harmadik nekifutásból sikerül. A bizalmatlansági indítvány tartalma egy kalap szart sem ér...de ez kit érdekel, a lényeg az, hogy a címe jó....:)....közben a volt nagyszájú PRM-s, most nagy liberális Lupoi visszavonja aláírását...de jön a megmentő lépés: a volt nagyromániás Nati Meir....beiratkozik a Demokrata Pártba....hurrráááá!!!
Aztán Băsescu kitalálja, hogy egy NLP, DP és a NLP-ből való szakadárok (elűzöttek) pártjából álló tengely körül képzelné el az új kormányt. Persze, a motorbiciklis nélkül. Közben a demokrata bizalmatlansági indítványt holnap olvassák fel a Parlamentben, majd hétfőn szavaznak róla. Addig mindenki latolgat, fontolgat, számítgat....ki-kivel, miért, mennyiért, mikor, hogyan, mennyit? A szocdemektől függ állítólag a dolog. Őket az amerikai nagykövet látogatja meg esti órákban. Azt mondják, ők nem fogják megszavazni a demokrata párti bizalmatlansági indítványt. De lehet, lesz nekik, egy külön bizalmatlansági indítványuk. Ugyanazon kabinet ellen.
Nem tudom, ti hogy vagytok, de én már kezdem nem érteni...sőt, valósággal UNOM!

Ma este EB selejtezők vannak....én pár óráig focit nézek...ha valami történik...BUZZ a messengeren!

Hajrá Románia!

10 Mai 1866

2007-05-10T09:00:00.000-07:00

"Zi si noapte m-am gândit la fericirea României. ... Cu toate greutatile pe care le-am întâlnit, cu toate banuielile care s-au ridicat, mai ales la începutul domniei mele, în contra mea, expunându-ma la atacurile cele mai violente am pasit, fara frica si fara sovaire, înainte pe calea dreapta, având nemarginita încredere în Dumnezeu si în bunul simt al credinciosului meu popor."

Realitatea (TV)...la munte şi la mare...

2007-05-01T02:44:00.000-07:00

...pe DN 1 se circulă bară la bară...vremea se anunţă capricioasă...sejur pentru toate buzunarele la Albena...micii sfârâie pe grătare....pensionarii au ieşit cu nepoţii în parcuri...atmosferă incendiară în cluburile de pe litoralul românesc...cum e apa? Excelentă! (da...de vreo 12 grade)...aglomeraţie în gări...pensiunile din împrejurimile Sibiului sunt pline ochi...toţi mâncăm bucate tradiţionale româneşti...pădurile din jurul capitalei au fost luate cu asalt de mii de bucureşteni...sărbătoarea a scos la iarbă verde locuitorii marilor oraşe...pe Valea Dorului mai găsiţi zăpadă...preşedintele suspendat se relaxează la Mamaia...temperaturile scăzute nu i-au speriat pe turişti...primarul Vanghelie dă mici şi bere, aproape gratis...aglomeraţie la punctele de trecere a frontierei...mijloacele de transport în comun circulă după program normal...distracţia va continua până în zori...si...era să uit...pe DN 1 se circulă bară la bară...atât de aici, deocamdată...Mihai, ai legătura...

România în "minivacanţa" de 1 Mai...

Maestre, muzica!

"Rîde iară primăvara,
Peste cîmpuri, peste plai,
Veselia umple ţara,
C-a venit Întîi de Mai!

Muncitorii au pornit
Şi-ntr-un glas s-au înfrăţit!
Şi ei azi sărbătoresc
Unu Mai muncitoresc.

Înfrăţiţi azi cu ţăranii,
Muncitorii-n joc şi cînt,
Prăznui-vor în toţi anii
Libertatea pe pămînt.

Peste mări şi peste ţări,
Se adună pe cărări,
Lumea toată în alai
Pentru al nostru Întîi de Mai."

Ce vrăji am mai făcut în timpul suspendării?

2007-04-24T10:45:00.000-07:00

Circulă nişte zvonuri cum că, în timp ce „mult prea suspendatul” va cutreiera ţara-n lung şi-n lat cu familia la braţ, luând pulsul „poporului”, legiuitorii ar dori să umble puţin la legile siguranţei naţionale, să decidă asupra începerii retragerii trupelor româneşti din Irak, să se pună de acord asupra unor modificări pe ici pe colo ale Constituţiei, care la o adică ar consfinţi o republică parlamentară.

Bravos!

Deoarece, vorba aia, crezi, nu crezi, vremea suspendării trece, propun aleşilor să aibă în vedere şi următoarele: revenirea la calendarul Iulian, amendarea Codului rutier în sensul schimbării direcţiilor de mers pe drumurile publice, declararea zilei de 3 martie ca a doua zi naţională, abandonarea alfabetului latin, sau...de ce nu, mutarea capitalei la...Constanţa (ca să-i fie învăţătură de minte!)

20 mai 1990 - 20 mai 2007

2007-04-20T11:13:00.000-07:00

20 mai 1990:

Ion Iliescu - 85,07%

Radu Câmpeanu - 10,64%

Ion Raţiu - 4,29%

...a fost "Duminica orbului"...

20 mai 2007:

Traian Băsescu vs. Traian Băsescu

Referendumul nu va fi însă în "Duminica orbului", care anul acesta va cădea pe 13 mai...

...zi în care parcă trebuia să avem alte alegeri!

Până atunci:

Să vă suspendaţi bine!

Utolsó ebéd a Cotroceni palotában?

2007-04-19T00:19:00.000-07:00

A Parlamentben javában zajlik az államelnök felfüggesztéséről szóló vita.
Gondolom, dolgozószobájában, az elnök a tévé képernyője előtt követi az eseményeket. Régi, bizalmas munkatársai már nincsenek körülötte...
Ha minden igaz, pár óra múlva lesz egy felfüggesztett államelnök...azután egy lemondott államelnök, de mindenképpen egy ideiglenes államelnököm: Văcăroiu.
I love Romania!
That's a fabulospirit!

Balada primăverii...politice

2007-04-04T01:12:00.000-07:00

Iată, soarele zâmbeşte
Întreaga ţară se trezeşte
De trei luni suntem în UE
Parc-am sta desculţi pe cuie.

Şi-am am avut o iarnă blândă
Serviciile-au stat la pândă
N-am avut timp de prelegeri
Toţi ne pregăteam de alegeri.

Ca să-nceapă bine anu’
Iese şi Felix Motanu’
Ne cam taie răsuflarea
Când o dă cu suspendarea.

Palatele şi-au declarat război
De-a ieşit un tărăboi
Nici urmă de eleganţă
Când se bagă o ordonanţă.

Deşi foarte mulţi visează
Steaua şi Rapid ratează
Premierul se umflă-n pene
Adio alegeri europene.

Vai vouă, baroni şi lorzi
Marinarul e în corzi
Vrea acum ceva banal
Un vot uninominal.

Opoziţia n-are răbdare
Vrea o lună suspendare
Băse să cam facă roiu’
Şi să vină Văcăroiu.

Chiar în Săptămâna Mare
Am pus-o de-o restructurare
Tăriceanu are har
Şi-un guvern minoritar.

Noi cu toţi am vrea parale
Din fondurile structurale
Pân-atunci, aţi cam ghicit
S-aveţi Paşte fericit!

Képzelt interjú – saját magammal

2007-01-09T13:07:00.000-08:00

Gondolom mindnyájunkkal így történt vagy történik meg nemegyszer: olyan kérdésekre válaszolnánk (szívesebben), amelyeket, sohasem intéztek hozzánk. Nos, most ilyen kérdésekre (ötre, mert Tihamér így kéri) próbálok választ adni, egyszerűen, őszintén. Képzeletben, így, lehet, sokan eljátszódtunk, de én most leírom mindazt, amit megosztani szeretnék veletek.

Mindig szeretted az éneket?

Habár most imádok énekelni és alkalmanként szeretem nyilvánosság előtt (akár színpadon is) „produkálni” magam, gyermekkoromban egy kimondottan félénk gyermek voltam. Elemi iskolában például, a szokásos heti énekórának már csak a gondolatával is ki lehetett volna űzni a világból. Heti 20 matekórát vagy 15 kívülről megtanult Zaharia Stancu verset is szívesebben vállaltam volna, mint azt az egy borzalmas énekórát. Valósággal reszkettem az óra előtt. A tanító néni meg valósággal zenebolond volt: tangóharmonikázott, furulyált angyali hangja volt. Az első tíz perc az még úgymond elég vidám volt. Közös ének, lendület, egy hang voltam a huszonvalahányból. Aztán következett a naplóolvasás és az elmaradhatatlan felelés. Vagyis az „egyéni produkciók” ideje. Itt már mélyeket nyeltem, visszafogtam lélegzetemet és próbáltam elsüllyedni az előttem ülő, az én izompacsirta alkatomhoz képest sokkal kigyúrtabb kollégám háta mögé. És imádkoztam. Egy, legfeljebb két daloló pacsirta (attól függ, milyen sorrendben olvasták a naplót), és aztán jött a név, ami oly hangosnak tűnt abban a borzalmas csendben. Egy-két trükk, hogy meg vagyok hűlve, be vagyok rekedve, de egy idő után már ez sem ment. Muszáj volt. Úgy éreztem, egy egész világ engem bámul, és én remegő hangon kezdtem el az „Egyszer egy királyfi-t...”. Röhögés, egy-két „jóindulatú” bekiabálás...aztán egy 8-as, nem másért, de ne rontson a médián. Aztán, időközben kinőttem ezeket a félelmeimet. Csak azt nem tudom mikor. Őszintén.

Valaki egyszer azt mondta, két féle emberek vannak: akik tudják magukról, hogy örmények, és azok, akik még nem tudják ezt magukról. Te melyik kategóriába tartozol?

Hát, azt hiszem, határeset vagyok. Édesapám felöl örmény vér is csordogál erecskéimben. Azt szoktam mondani, kb 7,5%-ban vagyok örmény. Mint egy jó Stejar sör alkoholtartalma. Az édesanyám felöli részről, magyar felmenőim vannak, de édesapám felöli ágon egy-két román (görög-katolikus), de akár szász őssel is dicsekedhetek. Édesanyám ősei vidékiek, édesapámé szamosújváriak. És ezt komolyan mondom: büszke vagyok erre a finom-vegyes családfára.

Mi szerettél volna lenni, ha nagy leszel?

Keveseknek mondtam ezt el: pap vagy színész akartam lenni. Nem tudom mennyire vettem komolyan, de időnként most is sokszor eljátszok a gondolattal. Aztán gyorsan visszatérek a zűrzavaros jelenbe és elfelejtem egy ideig. Nem vagyok meggyőződve, hogy helyet tudtam volna állni a két szakmában. Vagy hivatásban. De átérzem mindkettőnek a varázsát. És ez erőt adott és sokszor segített és segít hétköznapjaimban.

Mit jelent számodra Szamosújvár?

Természetesen, a világ közepét. A gyermekkori paradicsomot, a hangulatos barokk épületeket, a hétvégi csendet, a családot.
Nagyon ragaszkodok szülővárosomhoz, és nagyon fáj, hogy a kommunizmus évei olyan mély sebeket ejtettek e kis város arculatán. És ami még inkább elkeserít, hogy a rombolás napjainkban is folyik. Évszázados gyönyörű sétatéri részeket tesznek tönkre, zsinagóga mellé építenek ízléstelen emeletes házat és sorolhatnám. Jelentéktelen erőmmel szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy ezt a folyamatot megfékezzük, és valamilyen mértékben sikerüljön átmentenünk gyermekeink számára az egykori virágzó kisváros épített és szellemi örökségét.

Milyen volt ez a Karácsony? Milyenek voltak a gyermekkori karácsonyok?

Szó nélkül, akarom mondani hó nélkül, de gyönyörű. Minden pillanatban próbáltam magam kinőni a gyermekkorból, de, valahogyan nem sikerült. Majdnem ugyanolyan volt, mint régen. Este 6-kor az örmény-katolikus templomban, de most nem a padban, hanem fent, a kórusban. Azután pedig a családi vacsora. Kevesebben, de ugyanolyan volt mint évekkel ezelőtt és mint minden évben.
A gyermekkori karácsonyok? Egyszerűen: csodálatosak. Mint, gondolom, minden gyermek karácsonya. Gyermekszívvel, gyermekszemmel, a karácsony ugyanolyan: elnyomás, diktatúra idején vagy szabad világban egyaránt. Most, felnőtt ésszel abszolút másként élem át szüleim akkori erőfeszítéseit. És abban a világban a hétköznapokon túl, az ünnepek is minden szülőnek óriási erőfeszítést jelentettek. Angyaljárás ’89 előtt. És azért milyen szép volt. Ilyenkor soha, semmiben sem volt hiányom, hiányunk. Karácsony estéjén, az édesapám felőli nagytatám elvitt az örmény-katolikus ünnepi misére. Érdekes, amikor kiléptünk az ajtón, még minden a régi volt, viszont, amikor pár órával később, egy kis rokonoknál való kitérővel hazatértünk, addig ott állt a gyönyörűen feldíszített karácsonyfa és alatta a sok-sok ajándék. Pedig szüleim is velünk voltak a templomban. De hiába, az angyal az angyal.
Ilyenkor, újév körül az jut eszembe (habár alig pár éves voltam), hogy húgom, Melinda nagy beteg volt, az orvosok nem tudtak egy diagnózist megállapítani. Szüleim kétségbeesve, húgom, majdnem halálán. Aztán egy, mondhatom csoda folytán kiderült, egy ritka kórban szenved, népnyelven „lisztérzékenységben”. Minden búza eredetű táplálékot visszautasított a szervezete. Valamilyen úton-módon sikerült egy Magyarországi kapcsolatot kialakítani, következett a kezelés, a diéta.
És kinőtte a betegséget, most meg közel két hónapja egy egészséges, gyönyörű kisfiú boldog édesanyja. Három héttel Karácsony előtt megszületett a kis keresztfiam.

(folytatjuk, elnézést, folytatom...legközelebb közéleti, politikai, de mindenképpen kényelmetlenebb kérdésekkel)

REMEMBER!...REQVIEM AETERNAM...

2006-12-22T08:51:00.000-08:00

12 decembrie 2004 - Turul doi al alegerilor prezidenţiale - Să ştampilaţi bine!

2006-12-12T01:52:00.000-08:00

Crezi, nu crezi, Gigi te premiază!

2006-11-28T11:47:00.000-08:00

Având în buzunar calificarea Stelei în primăvara europeană, şi nemairezistând stresului imens dinaintea meciului din campionat cu Jiul, Gigi, patronul-magnat a decis să-şi petreacă seara de sâmbătă în mijlocul tinerilor bucureşteni. Că doar vorba lui: viitorul ţării stă în avântul tineretului credincios şi revoluţionar. Zis şi făcut: şi-a încălecat Maybach-ul şi a poposit fix în mijlocul unui bal al bobocilor într-o discotecă din capitală. Atmosfera atmosferă, fetele fete, muzica muzică, ce mai, tot tacâmul. Şi a urmat momentul binecunoscutelor „concursuri”, când pretendentele la titlul de miss răspund la întrebări de genul: „Te-ai gândit să urmezi o carieră în modelling?” sau „Care sunt cele trei lucruri pe care le-ai lua cu tine pe o insulă pustie?” sau „Ce carte ai pe noptieră în afară de Paulo Coelho?”
Şi Gigi al nostru n-a mai suportat calvarul şi şi-a iniţiat el propria întrecere. A urcat pe scenă şi a promis 5 mii de euro aceluia/aceleia care va rosti dintr-o suflare Crezul. Şi, după cum îl ştim, când îşi propune ceva, latifundiarul din Pipera îl şi face: case, procente, biserici, audienţă. Aşadar, nu tu concurs pe refrenul Scooter, nu tu câte penalty-uri a apărat Duckadam la Sevilla, sau în ce minut a marcat Dică contra ucrainenilor. Nu. Ci tocmai Crezul. Cap coadă 5 mii de euro. Asta, după calculele mele ar însemna cam puţin peste 25 de euro/cuvânt. Bun cursul, nu zic nimic. Şi s-au bulucit concurenţii, mai degrabă concurentele, acelea mai curajoase. Unele au dat-o-n bară, altele au trecut de grupe, unele au ajuns până în fazele superioare, dar nimeni nu a reuşit să ia trofeul. Adică marele pot.
1000 de euro odată, 3 mii de euro a doua oară, dar nimeni, cu 5 mii de euro. Întrebată de reporter, fericita care a câştigat 3000 de euro a declarat că o să „investească” suma nu în acţiuni caritabile, nici măcar în acţiuni, ci în lichidităţi: mai pe româneşte o să-i bea împreună cu prietenii.
Au venit apoi reprezentanţii Bisericii Ortodoxe Române: vai de mine, Doamne păzeşte, aşa ceva nu se poate, a face trafic cu cele sfinte şi, mai mult, în discotecă. Să nu rămână mai prejos, şi-au ridicat glasul şi cei de la inspectoratul şcolar.
Gigi al nostru, s-a arătat foarte afectat de muştruluieli: a promis că o să meargă şi la balul celor de la medicină, ba chiar, ar fi posibil să dubleze „prima pentru Crez”.

Abia apucasem să-mi termin scrisul, când dau pe ştiri şi aud/văd ceva ce nu credeam că poate să se întâmple în România anului 2006: un popă dintr-un oarecare sat, a trimis într-un colet poştal unei doamne (doamna Cenuşă) osemintele propriei ei tată decedat în urmă cu vreo 16 ani. Poştaşul a sunat, doamna a semnat depeşa şi s-a prezentat la oficiul poştal pentru a-şi ridica coletul în greutate de peste 9 kilograme al cărui ramburs era de 1 milion de lei vechi.

Bine ai venit acasă, tată! Într-o cutie destinată ambalajului bananelor.

Acum să văd reacţia Bisericii Ortodoxe Române.

Între timp, Gigi îşi promovează ineditul concurs.

Bravos naţiune! Halal să-ţi fie!

28 noiembrie 2004 - 28 noiembrie 2006 - D.A. - să vă recuperaţi bine!

2006-11-28T06:23:00.000-08:00

Liberális bukta román módra

2006-11-20T09:30:00.000-08:00

Hozzávalók:

- egy darab, történelmi múlttal rendelkező, Brătianuék örökségével dicsekedő, utóbbi években több részre szakadó, majd megint egymásra találó párt
- egy jó adag Liberális Platform
- egy Felhívás a Nemzeti Liberális Párt Egységéért csoportosulás és, fűszerként, egy-két szekus múltú, de mélyen liberális érzelmű honatya, esetleg „honanya”.

Elkészítési mód:

Kezdésképpen vegyük a pártot és reszeljük le finomra. Futtassuk meg kevéske olajon. Azaz, „léptessük olajra” az úgymond nem tetsző nagyszájúakat. Hintsük meg evőkanálnyi két világháború közötti pártfegyelemről szóló példával.
Aztán, Liberális Platformként apránként keverjünk bele annyi demagógiát, amennyit felvesz úgy, hogy könnyű, krémes állaga legyen. Ez a mennyiség, amelyet itt leírok, általában ne haladja meg azt az adagot, amelyet kampányban az átlag-választópolgár el szokott viselni. Keverjük el jó alaposan, aztán tegyük a hűtőbe, közben elutazhatunk akár Amerikába, a lényeg az, hogy az ízek összeérjenek.
Ha megpuhultak a ghişé-k és a muscă-k, akkor turmixoljuk őket össze - ez, megvallom, elég pepecselős, időigényes munka, mert az ilyenfajta „fűszer” nem egykönnyen adja meg magát. De végül egészen pépes állagú lesz.
A tésztát a közvélemény előtt nyújtótáblára öntjük, jól „meghintjük” és max. 7% vastagra nyújtsuk. Aztán a kinyújtott tésztát minél több négyszögre vágjuk, közepüket különböző ötletekkel kenjük meg, majd göngyöljük össze. Aztán egymás mellé helyezzük, és a kampányig kelesztjük.
Közepesen forró légkörben sütjük.

Fogyasztási mód: Tálaláskor szórjuk meg sok jókívánsággal.

Forrás: „Cotroceni palotai politikai szakácskönyv”

És, ha már mindnyájan „jóllaktunk”, olvasásra ajánlom a következő „krízis-feloldó” javaslatot:
http://www.hotnews.ro/articol_60236-Posibila-solutie-pentru-PNL-alegerile-preliminare-deschise.htm

Nem biztos, hogy megoldásra vezetne, de mindenképpen érdekes felvetés.

A területi autonómiáról – abszolút laikus szemmel

2006-11-16T14:08:00.000-08:00

Unom már ezt a „vitát”. Komolyan. Sőt, idegesít. És nem azért, mert nagyon sokat beszéltek, beszélünk róla, hanem azért, mert úgy érzem, mellébeszélünk. Mi (erdélyi magyarok) nem mondjuk el világosan, egy A4-es papír erejéig mit jelent ez, ők (többségi románok) meg, a szó hallatán már bepánikolnak: tankokra, belső határokra, csonka Romániára, útlevélre, szakadásra, szecesszióra stb gondolnak.
Tehát nem túl sokat, hanem, megítélésem szerint túl keveset beszélünk erről. És ami még inkább fontosabb, nem a megfelelő helyen, helyeken, és nem a megfelelő módon. És erről szólnék a következőkben.
De, lássuk, hogyan is viszonyulnak a „döntéshozásban döntő szerepet játszó alanyok”: Băsescu államelnök elutasítja a területi autonómia fogalmát. Annyi autonómiát Székelyudvarhelynek, mint Caracalnak. Tăriceanu kormányfő többször, legutóbb a budapesti magyar-román közös kormányülés után hangoztatta: nem ért egyet, nem támogatja, és nem fogadja el a területi autonómia fogalmát Románia területén.
Ismétlek: az államelnök és a miniszterelnök elveti a területi autonómia gondolatát. Tehát: a liberális elnök nem támogatja, a demokrata elnök sem, a konzervatívokról ne is beszéljünk, az ellenzéki pártok közül az SZDP bizalmatlansági indítványt kezdeményezne Markó ellen, a nagyromániásokról merni sem szólók, a parlamenten kívüli pártok képviselői sorozatosan elítélték a gondolatot, akár Pavelescura vagy Guşăra gondolok.
Az RMDSZ azt hangoztatja: területi autonómia, de csakis parlamenti eszközökkel. Ez nagyon szép, ez nagyon jó. De akkor lássuk be, hogy ez most, ebben a politikai képletben nem életképes, sőt, lehet nevetséges is.
Markó Béla RMDSZ elnök nagyon jól mondta legutóbb Budapesten: a román-magyar kapcsolatokban az elindított folyamatok akkor válnak irreverzibilissé, ha a fejünkből, a szemléletünkből, a gondolkodásunkból is eltűnnek a határok.
De akkor az elsődleges cél ne (csak) Băsescu, Tăriceanu, Boc, Voiculescu, Vadim Tudor, Guşă vagy Ciuhandu „területi autonómiára vonatkozó alfebetizálása” legyen, hanem a mindennapi, hétköznapi román honfitársunké.
Iskolákban, kávézókban, egyetemi fórumokon, zebrákon, bentlakásokban, kocsmai beszélgetéseken, focimeccsen, és sorolhatnám. Nem 5-6 vezető politikust kell először meggyőzzünk, hanem több tíz, száz, akár több tízezer román barátunkat, szomszédunkat, honfitársunkat. Nem dél tiroli vagy katalán példákkal és ehhez tartozó könyvészettel kell megtömnünk kollégáink agyát, hanem arról a tényről kéne meggyőznünk őket, hogy: hé fiuk, ha ezt elfogadható útnak látjátok, mert lám, itt az érvek, nektek is jobb lesz Székelyföldön, vagy Mócföldön, vagy Dobrudzsában.
Erről kéne szóljon a történet.
És közben sok-sok decentralizációról.
És a helyi autonómia kiteljesüléséről.

Tízenkilenc éve történt

2006-11-15T11:35:00.000-08:00

"November 15-én, vasárnap, a helyhatósági (tanácsi) választások napján Brassóban (Brasov) több ezren tüntettek a Ceauşescu rezsim ellen. A tömeg megrohamozta a helyi pártszékházat és a megyei tanácsházát, melyeket aztán feldúlt, az ott található pártfunkcionáriusokat pedig megverte. A tüntetők a város főterén összetaposták, majd széttépték a gyűlölt államfő portréit, az épületekre rendszerellenes jelszavakat festettek és betörték a város sétáló utcáján az üzletek kirakatait. Az események előzményéhez tartozik, hogy a Steagul Roşu Vörös Zászló nevű brassói traktorgyár munkásai -- november 14-én, szombaton -- összetörték a vállalat több szerelő csarnokában a gépeket, tiltakozásul, mert az üzem vezetősége -- a terv teljesítésének indokával -- éjszakai műszakra tartotta vissza őket. Tudni kell még, hogy a gyár dolgozói az elmúlt három hónapban nem kapták meg fizetésüket, illetve egyes részlegeken csak a bérek egy töredékét osztották ki. A nyár elején pedig közölték a munkásokkal, hogy racionalizálás miatt, 30-40 százalékukat a közeljövőben elfogják bocsátani. 15-én reggel hét órakor mintegy 300 munkást buszon szállítottak a szavazóhelyre, egy közeli iskolába, ahol azok -- felújítva előzőnapi tiltakozásukat -- feldöntötték a szavazó cédulák számára felállított urnát és kövekkel beverték az iskola ablakait. Amikor egy tanárnő arra kérte őket, hogy ezt ne folytassák, mert következő nap a gyerekek megfagynak az amúgy is fűtetlen épületben, a 300 ember megindult a belváros felé. A tüntetők egy múlt századi román hazafias dalt, a Deşteaptă-te române-t énekelték, s mire beértek a városközpontba, számuk mintegy 3-4,000 főre duzzadt. Jelentések szerint a pártház biztonsági emberei már az első percekben értesítették Bukarestet, de tévesen mintegy 30,000 emberről számoltak be, s így a belügyminisztérium a hadsereget próbálta mozgósítani a tüntetés letörésére. Annál is inkább, mert a rendőrök nagy része a város különböző pontjain, illetve vidéken volt szétszórva, a választások zavartalan lebonyolítására ügyelve. De miután Bukarest értesült, hogy csak mintegy 3-4,000 ember vesz részt a tüntetésben, utasította a megyei rendőrséget, hogy a meglévő erőkkel avatkozzék be.
A helyszínre mintegy két órás késéssel megérkező pár száz rendőrtől a parancsokság előzőleg elvette a lőfegyvereket, nehogy azok a tüntetők kezébe kerüljenek. A tüntetés felszámolása vízágyukkal és könnyfakasztó gránátokkal történt, és a mellékutcákban szorított tömeget, alig félóra alatt sikerült feloszlatni. A biztonsági erők a várost azonnal hermetikusan lezárták. A hétfőn munkába induló vidéki ingázókat visszafordították, illetve ha erre már nem volt mód, akkor megfenyegették őket, nehogy információkat szolgáltassanak az eseményekről, illetve a látottakról. A letartoztatások reggel kezdődtek el. Ezzel kapcsolatban Brassószerte két szélsőséges számot emlegetnek. Egyes vélemények szerint a letartóztatottak száma 90, más vélemények szerint e szám elérheti a 2,000-et. Megbízható bukaresti források szerint valószínűleg 400-an lehetnek, akiket hétfőn és a rákövetkező négy napon letartoztattak és Bukarestbe szállítottak, ahol azonnal brutálisan összeverték őket. Ugyanezen források és a családoktól nyert információk azt állítják, hogy a vádpontokban -- egyelőre – nem szerepelnek politikai természetű kitételek. A legtöbbjüket "vandalizmussal" és "huliganizmussal" vádolják. További jellemző adalék, hogy a tüntetésben többnyire románok vettek részt. Sok volt azonban a német nemzetiséghez tartozó is. Magyarok elenyészően kevesen voltak. Ugyanakkor a letartóztatottak között, számarányukat messze felülmúlva találni brassói németeket. A városban egyébként azonnal megkezdődtek a helyreállítási munkálatok. Már a következő napon eltüntették a főtér házaira festett jelszavakat. A pártház homlokzatát két méteres magasságban újrameszelték. A kirakatok üvegtábláit is mindenütt pótolták. Az épületek -- a pártház és a tanácsház -- belsejében azonban még folynak a munkálatok. Brassóban jelenleg nyugalom uralkodik. November 15-e óta nem volt áramszünet. Sőt az utcákat éjszaka is világítják, természetesen biztonsági megfontolásból. Az üzletekben több dologhoz lehet hozzájutni, mint a tüntetést megelőzően. Brassóban egyébként megerősített securitatés alakulatok érkeztek, s a környék katonai egységeinél azóta is riadó van érvényben. A centrum egyes pontjain -- így a Postavului utcában -- még ma (azaz november 21-én) is vízágyú áll."

A Hungarian Human Rights Foundation dokumentumtárából: A brassói zavargások és következményei - 1987. november 21.

„Veniţi de luaţi lumină!”

2006-11-14T13:37:00.000-08:00

Ez a felhívás szólal meg minden egyes ortodox és görög katolikus templomban a Húsvéti vigília éjjelén. Ilyenkor magasztosan és felemelően hangzanak el ezek a szavak.
Ma viszont más kontextusban szólnék a fényről, ezúttal nem kimondottan a gyertyafényről.
A bukaresti Ferentari lakónegyedben ma valóságos villámháborúként „villanyháború” zajlott. Több tíz, száz ember sok éve nem fizeti, sőt, lopja az áramenergiát. Aztán egyszer „lekapcsolták” őket. Tegnap és ma utcára vonultak. Többen megígérték, hogy ezután fizetik, ezután nem lopják. Kétségbeesett emberek arcait láthattuk. Uniós tagságunk küszöbén. És aztán megjelent a helyszínen Gigi Becali, a „fény harcosa”. És megígérte, hogy a saját zsebéből fizeti ki a mintegy 13 milliárd régi lej értékű villanyszámlákat. És Ő lett a ferentari-i tömbház negyed „hajnalcsillaga”.
Ugyancsak ma, Kolozsváron amolyanfajta „légiriadós”, „katasztrófa-elhárítási” gyakorlatot rendeztek. Ezúttal este 8 óra 40 perckor kezdődött a szirénaszó. Azt mondták, a közvilágítást leoltják, a forgalomban lévő autóvezetőket megkérik, húzzanak le jobbra, és kapcsolják le az autólámpáikat, a kereskedelmi egységek hozzák meg a megfelelő „belső intézkedéseket”, az „egyszerű” lakosok meg, lehetőségeik szerint kapcsolják le a háztartásbeli világítótesteket. Nem tudom, ha mindez megtörtént. Én, kollégáim társaságában a „Rex”-ben voltam. Szirénaszót nem hallottam, villanyt nem oltottak le, semmilyenfajta „rendkívüli belső procedúrát” nem hajtottak végre, a pincérek kedvesen kiszolgáltak, Ştefan Bănică jr. nyugodtan „befejezhette” a Găseşte-mi loc în inima ta” dalát, egyszóval, nyugodtan és boldogan zajlott tovább az élet. És mi tovább söröztünk.
...mint mondottam, ez egy unatkozni sohasem hagyó ország....

Tanítványok

2006-11-12T13:19:00.000-08:00

A kolozsvári magyar színházban, vasárnap este 8 órától, stúdió-előadás. Nem vagyok kimondottan színházjáró, inkább operarajongó, de kellemes meglepetésnek voltam részese. Elvégre nem is meglepetés, hisz mindig tapasztalom: „teltstúdió” előtt játszanak a „színpadon”. Amint végignéztem a nézőtéren, én az „idősebb” korosztályba soroltam volna magam. Huszonévesek töltötték be a színpadon felállított sorokat. Zömében diákok.
Felejthetetlen estét nyújtottak, sokadszorra, a sétatéri színház hazai és nemzetközi elismerésnek örvendő, de akár fiatal művészei is: Salat Lehel, Hatházi András, Dimény Áron, Laczkó Vass Róbert, Bogdán Zsolt, Galló Ernő, Sinkó Ferenc, Bíró József, Orbán Attila, Buzási András, Fogarasi Alpár, és Molnár Levente.Amit eddig biztosan tudtam, tudtunk: kínálat, nívós produkciók és alakítások vannak.
Amiről újból meggyőződtem: kereset, fiatal, kultúrált és civilizált közönség is van a kincses városunkban.

Parasztpárti öngól

2006-11-10T05:02:00.000-08:00

Brüsszel, 2006. november 9.
69 érvényesen leadott szavazatból 68 a Demokrata Párt EPP társult tagjává válása mellett szólt. Egy tartózkodást jegyeztek. A hazai Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke, Gheorghe Ciuhandu tartózkodott.
Tartózkodásukkal nagyot akartak üzenni az európai néppártiaknak, de a romániai politikai szereplőknek is.
Nem hiszem, hogy ez sikerült, hiszen a KDNP-ben már nyomát sem találjuk az egykori Coposu-féle politikai-moralitási tartásnak. Elég, ha csak a párt második emberének, Aurelian Pavelescunak a megnyilvánulásaira gondolunk.
Hiába, a parasztpárti székházakban Coposu már csak egy falon lógó kép.

Próbára teszem magam

2006-11-09T12:01:00.000-08:00

Elhatároztam. Mától váltani szeretném bejegyzéseim gyakoriságát, akár stílusát is. Be kell valljam nektek őszintén, lusta vagyok írni. Ez egy régi „betegségem”. Inkább órák hosszáig beszélgetek valakivel, valakikkel, akár egymagamban is, mintsem papírra vessem gondolataimat. Így volt ez már érettségikor is. Imádtam a szóbelit, ki nem állhattam az írásbelit. Valósággal untam.
Változtatni szeretnék ezen. Amikor „blogomat”, habár nem is tudom, ha ennek nevezhetem ezt, de mindegy, amikor ezt a nyilvánossággal véleményemet megosztatni kívánt felületet elindítottam, egy dolog vezérelt. Az az érzés, hogy én írok valamit, amelyet, valamikor, bármikor, elméletileg bárki elolvashat és kommentálhat. És úgy éreztem, úgy érzem, ez egy jó dolog, hiszen a keltezés pillanatától nyilvános. És bárki kommentálhatja. De, megmondom őszintén, nem érdekelt a közölt írásaim nézettsége, olvasottsága. Amikor azt mondták, hogy olvasták, és, esetleg jó is volt, örvendtem, amikor nem volt semmilyenfajta visszajelzés, nem keseredtem el. Elvégre, ezt az egészet úgy éreztem meg, mintha nem (csak) magamért írok, de valahogy magamat teszem próbára. Nem „tanítómesék”, nem életpéldák, nem „jó sztorik”, hanem egyszerű napi életélmények, bejegyzések ezek, mint, elvégre mindannyiunk ilyen bejegyzései.
Mostantól fogva is magamról, közvetlen közelemről, tágabb értelemben vett családomról, közéletről, politikáról, fociról, számomra fontos dolgokról próbálok írni.
Remélem, ezután akár naponta.

Mindenszentek és Halottak Napi gondolatok

2006-10-31T09:41:00.000-08:00

Mindenszentek és Halottak Napja: azaz, november 1. és november 2.
Gyermekkorom óta, nagyon szeretem a november elsejét. Nem tudom miért, de valamiféleképpen az év egyik legszebb napja számomra. És, gondolom, sokunk számára.
Nem tudom, volt-e olyan év, hogy ezen a napon ne lettem volna otthon, Szamosújváron.
A domboldali református temető, aztán a börtön melletti örmény-katolikus temető, a közvetlen szomszédságában levő ortodox temető, és újból az örmény-katolikus temető. Erre emlékszek gyermekkoromból, ezt az útvonalat követem most is, évről-évre. Családtagjaimmal együtt.
Gyönyörű emlékeket őrzök gyermekkoromból.
Kora-délutáni órákban indultam nagytatámmal, nagymamámmal, esetleg nagynénémmel, nagybátyámmal (szüleim későig dolgoztak) a református temetőbe. Ott édesapám felöli nagymamám családtagjainál gyújtottunk gyertyákat, helyeztünk el virágokat. És beszélgettünk. Ők meséltek, én hallgattam őket nagy figyelemmel. Itt ki van eltemetve, az kinek a kije volt, mikor halt meg, hogyan halt meg stb. Őseim történetét hallgattam vissza, évről-évre. Sok tíz, sokszor humoros történetet. És soha sem untam. Sőt, amint növögettem, egyre nagyobb figyelmet szenteltem a múltról szóló elbeszéléseknek. Amíg a családtagok a sírnál folytatták a beszélgetést, nagybátyámmal együtt „megszöktünk”, és gyertyákat vittünk, számára, esetleg általam is ismert régi ismerősöknek, rokonoknak a sírjára. „Látod, itt X ősünk nyugszik”, és pár perc alatt a történet a XIX. századig vezetett vissza. És én nagy érdeklődéssel hallgattam a történeteket.
Aztán utunk az örmény-katolikus temetőhöz vezetett (ide temetkeztek, temetkeznek a helyi római katolikusok is). Itt már édesapám is megjelent. Ő hamarabb „szabadult” a gyárból. Itt édesapám felőli felmenőimnél világítottunk. A családi sír körül már egyre többen álltunk. Édesapám felöli nagymamám és nagytatám, édesapám bátyja és húga, nagytatám nővére, Babi néni, édesanyám szülei és sorolhatnám. Ők meghitten beszélgettek, emlékeztek, imádkoztak, én meg, gyermekként, örömmel gyújtogattam, a sokszor szél által eloltott gyertyákat.
És itt is mindig „megszöktünk”: hol nagytatámmal, hol édesapámmal, hol édesapám bátyjával. És ezt a pillanatot nagyon szerettem. Megint, rég elhunyt őseink sírjaihoz mentünk. És lélegzetelállva hallgattam a történeteket. „Ez itt az én keresztapám. Ez itt valamelyik nagyon régi felmenőnk!”- hangzott el. Aztán Molnár Antal, egykori helyi országgyűlési képviselő, ferences testvérek, régi ismerősök és nagyon-nagyon távoli rokonok sírjaihoz mentünk. Sok-sok helyre. De sohasem feledkeztünk meg a temetőben külön parcellában, akkor elhanyagolt állapotban lévő második világháborús elesett német katonák sírjairól. Itt mindig nagyon szerettem gyertyákat gyújtani.
Aztán, sorra, átmentünk az ortodox temetőbe, ahol édesapám felöli nagytatám ősei nyugodtak, nyugszanak. Ott is sokat elidőztünk, de ott is minden évben megszöktünk. És mindig, többek között, Rózsa Sándor sírjánál gyújtottunk gyertyát. Ez mindig felemelő volt számomra. A 80-as években, mi ott gyújtunk gyertyát, ahol csak kevesen, szamosújvári magyarok.
Amióta létezik, gyertyát gyújtok, gyertyát gyújtunk az ortodox temetőben levő, a szamosújvári börtönben elhunyt politikai foglyok emlékére állított emlékműnél is.
Mindig, késő este volt, amikor közösen, most már „teljes létszámban” (édesanyám is szabadult a kommunista szövetkezeti rendszer késő estig tartó programjától) voltunk együtt őseim valamelyik sírjánál.
Innen, minden évben, édesapám felöli nagytatám nővéréhez vezetett az utunk. Itt volt mindig a családi ünnepi vacsora, a szamosújvári harmadik utcában.
Amikor elhagytuk az örmény-katolikus temetőt, mindig visszanéztem. Valóságos fényben égett. És ami nagyon megragadott: a börtön ablakainak rácsai mögött ott égtek a gyertyák. A börtönlakók együtt voltak lélekben, együtt imádkoztak a temetőben lévőkkel. Ez a kép ma is szemem előtt van, ezt a képet minden évben látom. Nagyon megható számomra. Szívembe zártam, örökre.
Együtt volt az egész család, régi emlékeket osztottak meg, képeket vettek elő, meséltek, én pedig, mint minden gyermek, huncutkodtam.
Évről-évre egyre több szeretett családtagom sírjánál kell gyertyát gyújtsak. Hiába, ez az élet rendje.
Utóbbi években, mindkét, oroszországi fogságot megjárt nagytatám sírjánál, édesapám felöli nagymamám sírjánál, a szeretett Babi nénim, és, sajnos, azóta sok-sok ismerős, közelebbi és távolabbi rokon sírjánál.
De a családi együttlét, az évek óta szokásossá vált közös megemlékezés az idén sem lesz másképp.
Édesanyám felöli nagytatámnak most lesz halálának ötödik évfordulója. Édesapám felöli nagyszüleim is novemberben távoztak el.
Alig várom a közös megemlékezést, gyertyafényt, imákat, meséket, vacsorát.
Ezért is, mindent megteszek, hogy az idén sem maradjon el az otthoni temetőkben való „zarándoklatom”.

Azt kívánom, legyen ez a nap mindenki számára a családi együttlét, a megemlékezés, a gyertyafény, az otthoni meleg ünnepe.

Imádkozzunk szeretett halottjainkért!
Nyugodjanak békében és őrködjenek felettünk!

Mi-e frică de România

2006-10-27T11:01:00.000-07:00

Da, mi-e frică, cu toate că ţin la ea. Şi chiar o iubesc. Şi sunt ungur. Mai cu seamă că sunt ungur. E un lucru trist: mă tem de ceva, de cineva, la care ţin. Mult. Mă tem de România, propria mea ţară. Mă tem de mentalitatea care persistă într-însa. Mă uit năucit la jurnalele şi la deja celebrele talk-show-uri politice de pe canalele Tv din România. În anul de graţie 2006.
O ultimă temă: declaraţiile şi luările de poziţie referitor la autonomia teritorială a Ţinutului Secuiesc. Să fie sănătoşi toţi cei care au avut o poziţie pe marginea acestei teme! De altfel, după cum credeam, fiecare cetăţean al României poate să facă orice declaraţie doreşte. Fie el strungar, macaragiu sau chiar preşedinte de partid, ministru, sau chiar vice-prim-ministru. Şi chiar preşedinte al republicii. Doar de asta, şi pentru asta au murit acei tineri în decembrie 89.
M-am înşelat, se pare. În România, ţară aflată în pragul integrării europene, nu se poate. Orice declaraţie publică, care nu sună bine, care nu convine politic, poate fi catalogată drept anti-constituţionlă, care se opune ordinii constituţionale. Aşa e mai confortabil Şi sună poate chiar bine. Şi, se pare, aduce şi simpatie, poate chiar voturi.
Nu vreau să discut în amănunte problema în cauză. Poate fi subiectul unei discuţii viitoare. Şi chiar e necesară şi binevenită o discuţie pe fond pe această temă.
Însă eu, ca cetăţean al României pot să pun în discuţie orice, pot să propun orice: să fie mutată capitala ţării la Curtea de Argeş, să renunţăm la leul românesc, sau la culorile drapelului naţional, să le schimbăm eventual ordinea, să renunţăm la imnul actual. Sunt eu un infractor, sunt eu un cetăţean care atentează la ordinea constituţională? Nu, nu cred. Atâta vreme, cât nu întreprind acţiuni concrete în acest sens, pot să propun şi să aduc în dezbatere publică orice temă doresc.
În alte părţi ale Europei civilizate, asemenea lucruri sunt la ordinea zilei. Eventual, acei cetăţeni sunt în minoritate. Poate chiar într-o minoritate covârşitoare. E problema lor să-şi facă auzit glasul. Cum e problema liderilor UDMR să-şi facă auzită glasul. E problema lor să-şi materializeze dezideratele. Evident, în cadrul constituţional existent.
Problema e să nu-i ostracizăm. Ei sunt parte a cetăţii. Poate judecă bine. Poate gândesc greşit. Treaba lor. Dar a încerca a le condamna, a li se cere părăsirea cetăţii, nu cred că e cazul.
La urma urmei, orice solicitare de modificare a Constituţiei în vigoare poate fi catalogată drept anticonstituţională. Constituţia revizuită din 2003 garantează proprietatea, faţă de cea precedentă care doar o ocrotea. Pot fi acuzaţi de luări de poziţie anticonstituţionale acei care au susţinut această modificare? Acum este supusă dezbaterii publice problema bicameralismului, a republicii semiprezidenţiale sau a votului uninominal. Acele persoane care susţin asemenea idei, acţionează împotriva ordinii constituţionale? Să fim serioşi.
Eu am visat o altă Românie la momentul 89. Atunci, la 12 ani, poate voiam mai multe desene animate. Ca toţi ceilalţi, de vârsta mea. Dar, în mod sigur mai doream ceva: adevăr şi libertatea de exprimare şi de expresie.
Mi-aş permite o mică paranteză: aş dori să vorbesc despre un lucru care nu prea a fost dezbătut, şi, care poate reprezintă interes: eu, şi vorbesc în numele meu, dar cred că mai mulţi din conaţionalii mei se raliază opiniei mele, acei care nu vor să părăsească România nici în ruptul capului. Sau dacă vor, sunt călăuzite de aceleaşi aşteptări ca şi concetăţenii lor români. Un trai mai bun. Cei mai mulţi doresc să rămână aici. În Ardeal Adică în România. Dar vor o Românie prosperă, bine pregătită pentru competiţia din Uniunea Europeană. Vor locuri de muncă în acord cu pregătirea lor profesională şi cu salarii pe măsură. Într-un cuvânt, tinerii maghiari din Ardeal, maghiarii din România nu vor altceva decât o Românie prosperă, o Românie modernă, o Românie normală.
La o emisiune recentă a Naşului de pe B1 TV a fost un vorbitor: un tânăr de 16 ani de etnie română. Dacă nu mă înşel, cel mai tânăr membru al Academiei Române. Sobru, ferm, inteligent, cu şarm, sincer, poate puţin timid, dar convingător. Bravos, tinere! Ai fost pe postul de oaie între lupi! Şi ai reuşit!
Ştii ce mă întristează însă?
Că trebuie să aşteptăm încă doi ani, ca cei din generaţia ta să voteze, sau 7 ani, ca să aibă dreptul să fie aleşi.

Isteni foci

2006-10-16T13:10:00.000-07:00

Gondolom, a ma esti Steaua – Real Madrid Bajnokok Liga csoportmérkőzéstől mindnyájan ezt várjuk: egy isteni focit. De ugyanúgy, a szerdai Chelsea-Barcelona összecsapástól is.
Ezt én jelzőként használom, mint, ahogy általában szoktuk mondani sok mindenre: isteni volt ez a tyúkhúsleves, vagy ez a pohár vörösbor, vagy ez a színész alakítása stb.
De egyesek Istent valósággal le akarják rángatni a lelátókra: hadd szurkoljon a Steauanak, vagy a Fradinak, vagy a román nemzeti tizenegynek.
A bukaresti-piperai mágnás is ezt akarja. Oda ültetné Istent a Gheorghe Mustaţă által vezetett szurkolótáborba. Ott látná, piros-kék sállal a nyakában, tökmagot köpködve. No meg aztán a győzelem után, akár az államelnökkel együtt a híres-hírhedt Golden Blitzben egy pohár pezsgő mellett.
De, egy SZDSZ kampányklipp szövegét parafrazálva, kérdem én: vajon szereti-e Isten a focit?
Természetesen, szereti. Ugyan már, hát miért ne szeretné. Emberek találták ki, és emberek játsszák mindnyájunk, milliók gyönyörködtetésére.
Viszont azt a focit szereti, amely nem tetoválásokról, luxusautókról, szerelmi kalandokról, éjszakai kocsmázásokról szól, hanem 22 játékosról, 90 perc játékról, 2 edzőről, több tízezer nézőről, és, akár több-száz millió tévénézőről. Szurkolásról, énekről, izzadságról, tisztességes küzdelemről, tapsról, öröm vagy bánat könnyekről.
De legalább annyira szereti a kézilabdát, az asztaliteniszt, a vízilabdát, vagy a lovaspólót, és sorolhatnám. Vagy, miért ne, a sakkot. Hiszen az, az ész, a mértéktartás, a higgadtság, a fegyelem, a kiszámítottság küzdelme. És még nem volt példa arra, hogy egyik-másik sakkjátékos, nem tudván feldolgoznia a vereséget, a sakktáblával fejbekólintotta volna játéktársát. Vagy rohamrendőrökkel menekítették volna ki valamelyik sumo játékost.
Isten szereti a focit. De nem hiszem, hogy örült, amikor egy hadseregnyi pap tömjénfüsttel szentelte meg a ghenceai gyepet, kapufákat, lelátókat, öltözőket.
Iordănescu, egykori szövetségi kapitány rózsafüzéreket és kereszteket szorongatott egyik-másik torna mérkőzései alatt. Az angolokkal bejött. A horvátokkal már nem.
Jiji most egy moldvai kolostor szerzetesének tépdeli a szakállát. Ezt megteheti, saját maga vagy bármilyen nemes szándék javára. De nem egy Steaua győzelem mennybeli kikönyörgéséért. És nem a kamerák előtt.
Elvégre, miért ne lennének épp olyan kedvesek Isten előtt a Lyon játékosai, vagy, most, a királyi gárda focistái?
A nyári németországi vébén, ha szurkolt, Isten a focinak, a játék örömének szurkolt. És nem Togonak vagy Braziliának, nem Németországnak vagy Olaszországnak, nem Materazzinak vagy Zidanenak.

Ma este is, holnap is, ezután is, a játék örömét kéne szem előtt tartsuk.

Jöjjön tehát az „isteni foci”!

„Femeile nu pot cumpăra bilete!”

2006-09-19T14:18:00.000-07:00

Nu, nu intraţi în panică, nu este un afiş pentru un concert Robbie Williams în Iran.
Este afişul care tronează deasupra unei case de bilete din Şoseaua Ştefan Cel Mare. Înaintea „duelului gigantic european” Dinamo-Steaua. În anul de graţie 2006. În România.
Raţionamentul dinamoviştilor: pentru a împiedica afluxul suporterilor stelişti, care, de frică a nu fi depistaţi, vezi Doamne făceau încercări disperate de a-şi trimite la cozile interminabile de la casele de bilete nepoatele, amantele, soţiile, soacrele sau chiar bunicile. Mai mult decât atât, bietele reprezentante ale sexului frumos mai erau supuse şi unui chestionar, zic eu, destul de greu de trecut şi pentru un dinamovist versat, trecut de prima tinereţe, cu problemele lui cotidiene: pensia, medicamentele compensate, prostata, etc.
Domniţelor şi doamnelor li se cerea să răspundă la câteva întrebări absolut „câineşti”:
Ce este reprezentat pe steagul echipei Dinamo?
Când a fost înfiinţat clubul?
Care este cea mai cunoscută replică a lui Borcea?
Mai să le întrebe pe bietele doamne şi domnişoare ce număr poartă la pantofi Turcu, sau în ce minut a fost schimbat Mircea Rednic în nu mai ştiu care confruntare din campionatul din 88’, sau în care meci şi-a arătat fundul Andone?
Extraordinară ideea! Deoarece sunt un fan al clubului Barcelona, am să propun conducerii grupării catalane (sper să mă premieze) să întocmească un chestionar asemănător frumoaselor madrilence dinaintea derbyului de mare tradiţie din Primera Division.

Iată întrebările propuse:

Cine este van Nistelroy?
a) un căpşunar parvenit din Rădăuţi
b) un jucător al echipei Real Madrid
c) un pictor flamand

Care este numele stadionului echipei Real Madrid?
a) Camp Nou
b) Santiago Bernabeu
c) Ghencea

La ce echipă a evoluat Puskás Ferenc?
a) Espanol Barcelona
b) Celta Vigo
c) Real Madrid

4. Ce culori de lenjerie intimă preferaţi?
a) alb
b) blau-grana
c) negru

*
Sunt bărbat, dar, dacă-mi e permis, rog CNCD (Consiliul Naţional Pentru Combaterea Discriminării) să se autosesizeze în privinţa sus amintitei discriminări.
În caz contrar, le voi solicita surorii mele, mamei mele şi bunicii mele să privească toate meciurile din Liga lui Mitică în culorile mele preferate: roş-albastru...sau ...blau-grana...sau..mă rog...

A kommunizmus hétköznapjairól

2006-08-22T09:08:00.000-07:00

Úgy látom, ez mindeddig kimaradt utóbbi napjaink nagy vitájából. Nagyon kevesen próbálják feleleveníteni a kommunizmus, de főleg a ’80-as évek „utcai hangulatát”. Besúgókról beszélünk. De oly keveset a „besúgások” témájáról. A besúgások „agorájáról”.
Egyesek érdekeltek, hogy eltereljék figyelmünket, és „nagy témákról” filozofáljanak: politikai rendőrség, nemzeti érdek, hazaszeretet, külföld, összeesküvések, nemzetbiztonság, világbéke, atomháború.
Mese.
Ez egy más fejezet.
Ez Pacepa ezredesnek és társainak a világa. Nem az elnyomott millióké.
A mi világunk másról szólt. A mi hétköznapjaink másról szóltak.
Az akkor nyakában kulcsot lógató akár elemista, az édesanya, a nagytata, mindenki, aki legalább halvány emlékeket őriz az akkori korszakból, próbáljon meg egy pár pillanatig magába szállni. És őszinte lenni. Mindnyájan féltünk. Valósággal rettegtünk. És azok, akikről most beszélünk, a mi félelmünkből táplálkoztak, a mi félelmünk volt az erősségük.
Ne feledjük el a mindennapi hosszú sorokat. Élelmiszerbolt előtt, iskolában, orvosi rendelőben, templomban, focipályán, mindenütt rettegtünk. Féltünk a sorban, a játszótéren, a boltban, az osztályban, a moziban, a vallásórán, a templomban, és sorolhatnánk.
Rettegtünk minden egyes pillanatban
És ŐK ebből táplálkoztak.
A mindennapi kenyérért vagy tejért kiállott hosszú sorok, egy szerencsétlen narancsért való valóságos „háború”, egy-egy külföldről jött levél, a sötétítők mögött halkan recsegő Enescu második rapszódiájának kezdő akkordjai, mind-mind újabb és újabb történeteket rejtenek magukban.
Akik felett most ott lebeg a besúgás és a Securitateval való együttműködés gyanúja nem feltétlenül a „nagy besúgás” részeseik.
Nem.
Ők nap mint nap velünk álltak a sorban, lesték, hogy ki megy vallásórára, vagy a vasárnapi misére, kik hallgatják a nyugati rádióadók műsorait, stb.
Ezekről is szó van, hisz miattuk sokunk közülünk szenvedett.

Legyetek egyszer, most, őszinték velünk: mondjátok el ’89 előtti múltotokat!
Egyszerűen, őszintén!
Mindnyájunk, de leginkább gyermekeitek és gyermekeink generációja javára!

Dosariada

2006-08-18T14:00:00.000-07:00

(marea deconspirare în mici rime)

- modestă dedicaţie pentru domnul Quintus -

Nu venise primăvara
Şi-am uitat de Timişoara
Unii vorbeau de un punct opt
Care, pare-se acum s-a copt.

Ţara n-avea timp de glume
Las’ să facă nene spume
Am dat totul repede uitării
Deh, e viitorul ţării.

A fost apoi ca în poveşti
Un loc ascuns: Berevoieşti.
Întors-o-au ca la Ploieşti
Ni s-a spus c-au fost poveşti.

Şi-a venit un domn, nea’ Ticu
N-avea treabă cu păpicu’
Nu cerea un lucru mare
Doar accesul la dosare.

Iliescu nu prea zburdă
Treaba e puţin absurdă
Cum să ne-nvrăjbim acum
Când avem în faţă un drum?

Şi-a mers tot aşa, măi vere
Securiştii făcu avere
Cei mai mulţi erau în frunte
Cu afaceri mari-mărunte.

Apoi parcă veni salvarea
Ni s-a promis marea cu sarea
Tipu’ încerca să pună osu’
Doar l-a girat şeful Coposu.

Asta e, unii cedează
Milică se confesează:
Mă am bine cu sănătatea
M-a învins Securitatea.

În anii noştri de restrişte
Lucrurile-ncep să mişte
Cu toate că e cam tăiată
Legea Ticu e votată.

Anul 2000 ne pune, iată,
O întrebare mar’ şi lată
Cum dracu o să răzbim
Cu Ilici sau cu Vadim?

Pesedeul e pe post
Uitaţi lucruri care-au cam fost
Mulţi au fost,
Şi toţi au rost.

Voiculescu îmi dă fiori:
Toţi eram informatori?
Mulţi pionieri fiind
Oare ce-om fi fost pândind?

Lăcrimează, nu-i oricine
Pe Bombo îl lasă pe vine
De-ar da timpul înspre mine
Să trăiesc şi eu mai bine.

Aflat la un tangou la mare
A dat drumul la dosare
Ţara-ntreagă a aflat,
Mona Muscă ne-a turnat.

Faptul ne cam dă fiori
Liiceanu-i cu scrisori
Treaba nu prea are haz,
Când minciuna e-n extaz.

Unii o mai ţin în rime
Securişti, veniţi la mine
Cine vrea memoria s-o încerce
E la post Ilie Merce.

Felicşi, Dane, şi-alţi ca voi
În frunte cu mulţi Priboi
Nu ne mai luaţi de oi
Doar nu toţi am fost ca voi.

Nu vă cerem lucru mare
Doar o mică asumare
Nu ne pasă de bănet,
Toţi, dosarele pe net.

Apoi, un mic pas înapoi
Măcar un timp, să uităm de voi
Pionieri şi şoimi de-atunci
Hai cu toţi, c-avem de munci!

„Jiji preşedinte!”

2006-08-07T11:27:00.001-07:00

A napokban megint sokan beszélnek Gigi Becaliról. Pedig a Steaua előtt még ott van a Standard Liege ellenni megmérettetés, és csak azután következhet a már tíz éve várva várt Bajnokok Ligája csoportmérkőzési szereplés.
Most viszont nem a foci, hanem a legutóbbi CURS felmérés helyezte Gigit a közvélemény fókuszpontjába. A közvélemény kutatás szerint ő a román pártelnökök leghitelesebb alakja, „hitelességi” kvótája a legnagyobb, 5,56.
Elemzésemben politikai sikerének okait próbálom körüljárni.
De először tekintsük át Gigi Becalinak eddigi politikai pályafutását.
Az Új Generáció Pártot Viorel Lis, egykori bukaresti főpolgármester alapította valamikor 2000 elején. Amikor Giginek politikai látomásai lettek, nem sokat tétovázott. Ideológiát, alapszabályzatot, a bejegyzéshez szükséges támogató aláírásokat mellőzve, 2004 januárjában egyszerűen megvette a már „kómában” lévő politikai alakulatot. Egyesek szerint Viorel Hrebenciuc, a szociáldemokrata szürke eminencia bíztatta a „piperai mágnást”, hogy lépjen a politika porondjára.
A politikai ábécé titkait Dan Pavellel, a híres politológus segítségével sajátítja el. Akkor tárul fel előtte a politika színes, határtalanul érdekes és egyben izgalmas világa: jobboldal és baloldal, Arisztotelész, demokrácia, diktatúra, nép, hatalom, választások, legitimáció stb.
Az elején nehezen megy neki, a “kényelmetlen” kérdések megválaszolásakor mindig a “tanárra” hivatkozik. “Amint mondotta nekem Dan Pavel….stb”. Sokak szemében nevetséges volt, de megdöbbentően őszinte.
A 2004-es helyhatósági választások jelentik a párt első komoly megmérettetését: 23 polgármesteri- és közel 700 helyi tanácsosi mandátumot sikerül megszerezni. A 2004-es őszi választásokon Gigi Becali, a párt államelnökjelöltje a szavazatok 1,77%-át, azaz 184560 voksot kap. Az Új Generáció Párt nem éri el a parlamenti bejutáshoz szükséges 5%-os küszöböt: A Képviselőházi listákon 227443 szavazatot, míg a Szenátusi listákon 241486 szavazatot szerez.
De mi történt azóta, hogy Gigi és pártja áttornázta magát az 5%-os, parlamenti bejutáshoz szükséges küszöbön?
Három esetleges tényezőt említenék:
Gigi, az építő
A Ştefan cel Mare-i „egy győzelem, egy templom” hagyományt folytatva kezdetben templomokat (ortodox templomokat) épített. Focicsapata a tavasszal az UEFA kupa elődöntőjéig menetelt, így bőven volt alkalma templomokat építeni. Aztán a Romániát több ízben sújtott árvizek újabb perspektívát nyújtanak neki. A kormány ígér, én építek szlogennel saját falvát próbálta/próbálja megalapítani a Duna-parton. (állítólag nagy sikerrel)
Gigi, Isten „báránya”
Ha nem megfelelő a gyep a ghencea-i stadionban, rögtön az ortodox papokat hívja segítségül. Ha győz, az isteni jel, ha veszít, úgyszintén. Ő a „fény harcosa”, neki szent küldetése van itt a Földön. Nem tagadja, hogy gazdag. Isten adta neki ezt a „lehetőséget.” Ő mindig az első helyen akar lenni. Számára nincs más hely a dobogón.
Gigi, az „új Csillag”
Nincsenek alkalmazottjai, munkatársai, játékosai. Neki harcosai, katonái vannak. Minden I ligás vagy európai kupaküzdelem számára nem egy mérkőzés, hanem egy újabb „ütközet”. A „JÓ” és a „GONOSZ” méretkezik meg ilyenkor.
Politikai diskurzusának összetevői: Isten, haza, harcos, igazság, templom, katonák, pénz, Steaua, szent, ég, Románia, fény, hatalom és sorolhatnám.
Az ÚGP egy rendszerellenes párt, egy valóságos „one-man show”, ahol a politikai „irányvonalat” a vezér határozza meg kénye-kedve szerint.
Ki hallott például Mariana Dimianról, Anişoara Mircearól vagy Gabriela Cotarcearól? Pedig csak három nevet említek a párt mintegy 9 alelnöke közül. Természetesen, a Duckadam név az beugrik (legalábbis a focirajongóknak), hiszen ő hárította azt a négy tizenegyest ama felejthetetlen sevillai BEK döntő éjszakáján.
És hogy a sajtó mennyivel könnyíti a „harcos” munkáját?
Egyes kereskedelmi adók (National TV, OTV) valósággal versenyeznek Gigi kegyeiért. De sokunk által komolyabbnak vélt tévé csatornák sem maradnak alul. Elvégre, ha Gigi jelenik meg a képernyőn, az a biztos siker, azaz a nagy nézettség garanciája. A Realitatea TV az őszi fociidényt kommentálni hivatott műsorát reklámozza. A klipben Becali minősíti a műsorvezetőt. Legalább tucatnyiszor hangzik el a „prostul” jelző. És jön a „csattanó”: „din 30 iulie, prostul (Emanuel Terzian, hisz róla van szó) se întoarce”. A hallhatatlan Caragialet idézve, „Bravos naţiune! Halal să-ţi fie!”
És ez ugyanaz a Gigi, aki pár hónappal ezelőtt egy fiatal újságíró hölgyet illetett meg nyomdafestéket nem tűrő szavakkal.
A minap, Becali megint egy újságírót rohan le. A Realitatea TV megdöbbenéssel veszi tudomásul az esetet. Ugyanaz a Realitatea TV, ahol még most is, nap, mint nap halljuk a reklám-klipp szövegét: „Prostul e pe post”. Hiába, ez már Kafka világa...

Egy elmúlás és újjászületés margójára

2006-06-15T07:22:00.000-07:00

Temetésen voltunk. Én és kolleganőm. Én mint egyszerű ismerős, ő mint volt osztálytársnő.
Egy fiatal, mosolygós, lángészű tanító nénit kísértünk el utolsó, földi útjára. Az alig 30 éves, egykori „Apáczai tanítóképzős” szépségkirálynőt. Vonat alá vetette magát. Ilyenkor lehet minden szó fölösleges, de a kérdések nyomasztanak. Miért Ő, miért így, miért pont most?
A kommunizmus évtizedeiben suttogva beszéltünk: otthon, vallásórán, baráti körökben, osztályban, parkban, mindenhol. A rendszerváltás után szabadon. De sajnos sokszor „egymás mellet” beszéltük, beszéljük ki mindennapjaink kisebb-nagyobb történéseit.
Gyermekkorom óta, és ez gondolom mindnyájunknál előfordult, egy-egy szeretett rokonunk, családtagunk temetésekor jöttem rá, jöttünk rá, mennyire nagy ereje van egy ilyen szomorú eseménynek. Sokan találkoznak, felelevenítenek emlékeket, megbocsátanak egymásnak, túltesznek sebeiken, és valóságos tanúságot tesznek a szeretet mellett.
A tegnapi esemény viszont egy egész kisváros magyarságát mozdította ki lusta tehetetlenségéből.
Jelenlétükkel több százan tettek tanúságot a szeretetről.
Egy egész város kényszerítve volt az önvizsgálatra.
Mindenki sok-sok kérdésre próbálta magában a választ megtalálni: vajon e rohanó világban figyelünk-e eleget embertársainkra? Vajon tényleges párbeszédet folytatunk, vagy csak egyszerű monológokat? Van-e reális tartalma az elcsépelt „hogy vagynak”? Beszélgetünk-e úgy, mint egykor szüleink, nagyszüleink?
És sorolhatnánk a kérdéseket.
Nagyon könnyű ítéleteket osztani: ő rossz, ő jó, egyeseket szeretek, másokat nem, ő jól tette, a másik nem, egyik csúnya, a másik szép.
Viszont annál nehezebb saját magunkba nézni: én jó vagyok-e, miért szeretem, és miért nem szeretem egyik-másik embertársamat? Meg vagyok-e elégedve saját magam emberségével? Teszek-e eleget, hogy meghallgassam barátaimat, kollegáimat, ismerőseimet, tanácsot adjak, és tanácsot kérjek barátaimtól, kollegáimtól, ismerőseimtől? Tudok-e bocsánatot kérni és megbocsátani?
A tegnapi esemény „királynője” azt üzeni nekünk: legyünk erősek és higgyünk: legyünk erősek mások szálkáival szemben meglátni saját szemünkben gerendáinkat és higgyünk a szeretet végső győzelmében.
Ő az embertársainkra való odafigyelés fontosságát, az önzetlen szeretetet hagyta nékünk hagyatékul.
Ő most már Ott él, mi még Itt élünk, de mintha most egy picit hangosabban merjük mondani: a szeretet soha el nem fogy!

Aradi, nagyszalontai, dési, gyulafehérvári, besztercei UTA Liberty Glória Egyesülés

2006-06-07T01:00:00.000-07:00

Ma játsszák a „Mitică Liga” utolsó fordulóját. Vasluion és Petrozsényban dől el az idény bajnoki címe. Az alsóházban a dolgok majdnem 100%-ban rendeződtek.
A már vakációban levő második osztályban viszont érdekes dolgok történnek. Szombaton, Aradon, az „öreg hölgy” játékosai utolsó mérkőzésüket játszódták a másodosztály porondján. Aztán az öltözőben (vagy a zuhany alatt?) keserűen beletörődtek: ősztől már péntek délutánonként várják szurkolóikat a lelátókra (első ízben 61 éves történelmük alatt). A C osztályban. Még nem sejtették, mit tartogat számukra a hétvége. Aztán jött a „bomba hír” (habár ez már megszokott jelenség a hazai foci világában): a nagyszalontai Liberty egyesült az aradi UTA-val. Vízer Máriusz kap fél millió eurót, az aradi polgármester boldog, a nagyszalontai szurkolók meg böngészhetik a menetrendet, hogy megtudják, miként tudnak lejutni a mérkőzésekre.
A napokban sok pro és kontra érv hangzott el. A hajdúvárosi csapat nem rendelkezik egy UEFA normáknak megfelelő stadionnal. Ez lehet így van, viszont a Liberty nem egy véletlen megítélt tizenegyes eredményeképpen, vagy egy nagyváradi váratlan dopping botrány miatt jutott fel az első ligába. A „meglepetés csapat” tudatosan épített, tudatosan, és ismerjük el, jól focizott. És ha ez így volt, a csapat vezetőségének, a városvezetésnek idejében kellett volna arról gondoskodni, hogy megfelelő körülményeket teremtsenek az ősztől első osztályos csapatnak. És Nagyszalonta focirajongóinak.
A kommentátorok tragikus hangon közölték velünk: kiesett a dési és a tavaly még első osztályban szereplő gyulafehérvári Egyesülés, és ami még nehezebben elviselhető: búcsúzott az UTA. Hát azért én láttam ennél nagyobb tragédiákat is. A krajovai U is kibírta egyéves másodosztályú „száműzetését”, no meg ott vannak a nyugati bajnokságok hangzatos példái: Fiorentina, Marseille, Sampdoria, Atletico Madrid és tovább sorolhatnám.
Az ilyen jellegű „tranzakció” nem román találmány. Másutt is tették ezt, teszik ezt.
Az utóbbi években viszont nálunk már valóságos piaca alakult ki a jelenségnek.
Ne lepődjünk meg, ha hamarosan az apróhirdetés rovatokban ilyen szöveget látunk: „Festői környezetben, vasútállomáshoz, műúthoz közel, adósságmentes focicsapat (klub) sürgősen eladó. Jelige: csak együtt sikerülhet!”
Hajrá Mitică!
Jöhet a VB!

A nagy találkozás – zsákutcában az SZDP?

2006-05-29T05:17:00.000-07:00

Pár napja új „termék” található a romániai politikai piacon. Ion Iliescu volt államfő és Petre Roman, hajdani miniszterelnök bemutatták az új kínálatot, a Társadalmi Pólust (továbbiakban Baloldali Pólus). A kiválasztott helyszín is az eseményhez méltó: a fővárosi ROMEXPO.
Az új szerveződés gondolata már pár hónapja érlelődött. Az ötletgazda nem más, mint az egykori „forradalmi páros”, aki, íme, 15 év elteltével úgy tűnik, újra találkozik.
Egyszerre bukkantak fel ‘89 decemberében és együtt vezették a Nemzeti Megmentési Frontot 1991 szeptemberéig, a negyedik bányászhadjáratig, amikor megbukik a Roman kormány. Ez a szakadás pillanata.
Ezután a két politikus külön utakon járja a romániai „demokráciaépítést”. Az 1992-es választásokon külön indulnak. Iliescu a Demokratikus Nemzeti Megmentési Frontot, Roman a Nemzeti Megmentési Front Demokrata Pártját vezeti.
Az 1996-os parlamenti választásokon már a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja és a Szociáldemokrata Unió (Demokrata Párt + Román Szociáldemokrata Párt) verseng.
A 2000. év jelenti Petre Roman „politikai hattyúdalát”. A pártelnök és politikai alakulata gyászos verességet szenvednek.
Ion Iliescunak az államelnöki választások második fordulójában sikerül maga mellé sorakoztatnia legnagyobb ellenségeinek zömét. A Vadim elleni küzdelemben a demokrácia bajnokaként jelenik meg. A Demokrata Párt soron következő kongresszusán Petre Roman végleg elveszíti a hatalmat. Traian Băsescu, Bukarest főpolgármestere elfoglalja a pártelnöki széket. Roman rövid időn belül eltűnik a politikai színpad reflektorfényéből.
2005-ben Iliescu is elveszíti a párton belüli pozícióját. Habár Năstase felajánlotta neki a pártelnöki tisztséget, a politikai puccs sikerül és Mircea Geoană kerül ki győztesnek.
Roman és Iliescu: két „vérbeli politikus”, két különböző egyéniség, egyazon politikai ideológia. A rendszerváltás és az ezt követő politikai élet két kiemelkedő személyisége. Az első a bukaresti szövőgyár munkásnőinek bálványa, a második mindenkinek a „tatája”, „szegény és becsületes”, „körünkből való és közénk tartozó”.
15 év alatt élesen bírálták egymást, sok mindenben nem értettek egyet, egy dologban viszont mindig egyezett véleményük: a decemberi forradalom kérdésében. Ez természetes, hiszen mindkettő számára ez képezte a politikai legitimáció forrását.
A Baloldali Pólust „politikai műhelyként” tálalták: egy olyan esernyő, amely alatt minden baloldali érzelmű megfér. Nem politikai párt és semmiképpen sem akarja aláaknázni a szociáldemokrata párti „leadership”-et.
A gyermek megszületett, világrajövetelét sokan üdvözölték: Geoană, Năstase, politikai pártok képviselői, elemzők, újságírók.
Úgy érzem, a gyermek, mesebeli gyorsasággal fog fejlődni, hiszen politikai nagykorúságát akár jövőre már bizonyítania kellene.
Van-e jövője a román politikai piacon egy újabb, ilyen típusú konstrukciónak?
Miként veszélyezteti a Baloldali Pólus a sorozatos krízisben lévő Szociáldemokrata Pártot?
Ezekre a kérdésekre a következő írásomban próbálok választ adni.

Templom és...felhőkarcoló

2006-04-26T03:42:00.000-07:00

„Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék”

Gyermekkoromban mindig csodálattal figyeltem fel a szamosújvári 4-ik utcai zsidó imaházra (zsinagógára). Nagyszüleimnek zsidó szomszédai is voltak. Szeretettel emlékszek vissza Dóri nénire és Samu bácsira. Mindig vágytam arra, hogy egyszer átlépjem a „titokzatos templom” kapuját. Pár alkalommal voltam az imaházban. Kiállításon vagy egyszerű látogatáson. Zsidó szertartásnak otthon sohasem lehettem tanúja, hiszen Szamosújváron most már egyetlen zsidó él, Blum bácsi, nagyszüleim másik szomszédja, akinek kertjével szomszédos a kertünk, az a kert, amelyik gyermekkoromban számomra a szabadságot, a világmindenséget, a boldogságot jelentette. Ott ejtettük meg az „almaháborúkat” Blum bácsi unokáival. Szomorúan nézem most az imaházat. Jó pár évvel ezelőtt egy jómódú, vidékről betelepedett valaki húzta fel közvetlen szomszédságában emeletes, ízléstelen házát. Az öreg Blum bácsinál, aki megjárta és túlélte az auschwitz-i haláltábort vannak a „szent hely” kulcsai. Ő szokta elvezetni a Szamos parti kisvárosba ritkán érkező tévé stábokat, riportereket. Lassan-lassan Blum bácsi sem lesz. Az imaház is már alig-alig látszik ki az ízléstelen betontömb mögül. És miért jutott most ez eszembe? Mert az utóbbi napokban hasonló "romboló" akcióknak lehettünk tanúi. Amikor kultúrát, művészetet, természetet tipornak, tiporunk el. Pár napja kincses városunkban, a Farkas utcában vágtak ki évtízedes hársfákat, járdafelújításra hivatkozva. Bukarestben 19 emeletes irodaépület felépítését kezdték a római katolikus Szent József székesegyház pár méteres szomszédságában, semmit sem okulva a fővárosi örmény templom mellett felépített beton kolosszus káros következményeiből. És sorolhatjuk a példákat.
Miközben rombolunk, másutt valódi hadseregeket mozdítanak meg és óriási energiaforrásokat vetnek be egy-egy évszázados templom, emlékmű, kiscica....vagy akár egy szál fa megmentéséért.
Itt sokan közömbösen bámuljuk a rombolást, másutt tömegesen, lelegzetelállva, drukkolva, tapsolva, örömmel várják ki a mentési akciók végét.

Câteva dileme privind lustraţia...de tip românesc

2006-03-22T07:08:00.000-08:00

Suscită din ce în ce mai mare interes un proiect de lege aflat în dezbatere la Senat.
Este vorba de „Legea lustraţiei, privind limitarea temporară a accesului la unele funcţii şi demnităţi publice pentru persoanele care au făcut parte din structurile de putere şi din aparatul represiv al regimului comunist” iniţiat de parlamentari ai PNL.
Ţin să precizez încă de la început că susţin o astfel de lege.
Nu doresc să discut acum fondul acestei probleme, oportunitatea unei asemenea legi menite să slujească asanarea morală a societăţii politice româneşti. Voi reveni pe parcurs ce dezbaterile vor căpăta un contur, respectiv pe parcurs ce ele vor suscita o mai mare mediatizare.
Mă opresc doar la câteva întrebări pe care mi le-am formulat citind textul proiectului de lege.
Aşadar: legea va fi adoptată, în cadrul CNSAS se va constitui acel Departament de aplicare a legii, care va emite „certificatele de bună purtare”. Persoanele care exercită o funcţie sau demnitate publică dintre cele prevăzute în textul legii vor depune cerutele declaraţii pe proprie răspundere. Cine nu depune declaraţia în termenul stabilit este demis de drept. Cine recunoaşte că „are trecutul pătat”, din nou, este demis de drept. Corect.
Însă nu pot să nu trec cu vederea o situaţie mai mult sau mai puţin ipotetică: aflu de exemplu, că anumite legi de o importanţă deosebită pentru procesul de democratizare, pentru trecerea la sistemul de economie de piaţă, pentru integrarea în structurile euro-atlantice ale României au trecut în Parlament cu ajutorul voturilor unor oameni „pătaţi”, sau că în toţi aceşti ani, vreun judecător „pătat” a dat o sentinţă care a avut suportul moral al întregii opinii publice, sau că la rându-i, vreun primar „pătat” a reuşit să dezvolte pe plan local politici care au contribuit la dezvoltarea urbei....şi exemplele pot continua.
Mai departe, legea prevede că persoanele care în perioada 30 decembrie 1947 – 22 decembrie 1989 au făcut parte din structurile de putere şi din aparatul represiv al regimului comunist, nu pot candida, nu pot fi alese şi nu pot fi numite timp de 10 ani de la intrarea în vigoare a legii pentru o serie de demnităţi şi funcţii.
Apare iarăşi o întrebare (pentru o situaţie ipotetică, evident): o astfel de persoană (poate îi pot număra pe degete, dar asta nu contează) nu se implică în perioada de după decembrie 1989 în viaţa politică, nu deţine funcţii publice. Poate voit, poate dintr-o pură întâmplare, poate din prostie, poate din, hai să-i spun incompetenţă. Între timp omul nostru îşi perfecţionează studiile, învaţă vreo două-trei limbi străine, noile cuceriri ale societăţii informaţionale îi stau la degetul mic. Aşadar, această persoană se hotărăşte să se implice, să intre în joc. Ori nu poate. Şi nu pe moment ci preţ de 10 ani de-acu înainte.
Aştept cu nerăbdare dezbaterile pe marginea acestui subiect...

Vigyázat: a fa zuhan, a kutya harapós!

2006-03-14T06:55:00.000-08:00

Óriási szalagfeliratok, utcai reklámok bíztatnak, úton-útfélen mit vásároljunk, mit olvassunk, hogyan fogyjunk, mit nézzünk, mennyit együnk, hova utazzunk stb.
A fent említett feliratot szeretett fővárosunk, Bukarest bejáratainál kéne elhelyezni! Mert amint látjuk, egyre időszerűbb a „merre járunk” kérdés.
Bukarestben, fényes nappal, pár hét leforgása alatt két esemény rendítette meg a közvéleményt. A főváros kellős közepén, olyan helyen, ahol másutt sétálóutca, tisztaság, rendezettség fogad, egy kóbor kutya megharap egy japán üzletembert, aki rövid időn belül életét veszti, majd minap, egy iskola közvetlen közelében lévő óriási fát a szél kidönt, amely zuhanásában három tinédzsert sebesít meg. Az egyiken az orvosok már sajnos nem tudnak segíteni, a másik kettőt súlyos szenvedésekkel kórházban kezelnek.
Az első esetben is, most is, jó későn, mind Adriean Videanu főpolgármester, mind pedig Liviu Negoiţă, a III kerület polgármestere agyra-főre nyilatkozzák magukat a sajtóban, a bűnbakokat próbálják keresni, ízléstelenül össze-vissza kenik a felelősséget.
Természetesen, nagyon fontos kérdések: mit keresett ott a kutya, miért nem hordott szájkosarat, miért nem rendelkezett szerencsétlen japán áldozat elsősegély-nyújtási ismeretekkel, miért fújt a szél, kié volt a fa stb.
Számomra viszont legalább annyira fontos, hogy egy-egy ilyen szerencsétlen eseménykor a kerületi polgármester, a főpolgármester álljon ki és, ha nem is felelős a tragédiákért, kérjen bocsánatot a város polgáraitól, a közvéleménytől, hogy ilyen dolgok történhettek az általuk vezetett „várban”. Ez így etikus, ez így normális. Ez így európai. Ez így emberi.
Csak ezt követően kezdődhet a hibások megtalálása és ezeknek felelősségre vonása.
Egy pár évvel ezelőtt Portugáliában összeomlott egy híd, igaz a tragédia több mint hetven halálos áldozatot követelt. A portugál közmunkaügyi miniszter nem várta meg a sajtóban és a közvéleményben kibontakozandó álláspontokat, vitákat, hanem lemondott, mert politikailag felelősnek érezte magát. Még a kivizsgálások elrendelése előtt. És az európai példákat sorolhatnám.
Természetesen, ez esetekben nem vártam volna el „becsületbeli lemondásokat”, viszont azt, hogy megválasztott képviselőink higgadtan, bátran kiálljanak a szerencsétlen hozzátartozók-, a közvélemény elé és azt mondják, "bocsánat", azt IGEN, elvártam volna!
Amikor az oly sokat emlegetett választott-választó kapcsolat javításáról beszélünk, ilyen gesztusokra is gondolok. Ez lenne például egyik jele az emberközeli, a „polgárbarát”, a szolgáltató önkormányzatnak.

Nu m-am săturat (încă) de România

2006-03-10T01:49:00.000-08:00

Uite că, eu unul nu m-am săturat de ea.
Da, nu m-am săturat de ţara asta, nu am intenţia de a o părăsi, vreau să-mi construiesc un viitor aici, în Transilvania, în România.
Revenit din Lumea Nouă, Tamási Áron spunea: „De aceea suntem pe lume, ca undeva în ea să ne simţim acasă.”
Da, eu mă simt acasă aici, pe valea Someşului Mic, în Ardeal, în România. Nu vreau să mă stabilesc altundeva, nici măcar la câteva sute de km. mai spre vest, unde nu de puţine ori, dacă vorbeai, spre exemplu în Piaţa Moscova, cu un accent diferit faţă de cel vorbit de ei, erai etichetat în fel şi chip, catalogat ca fiind străin lor.
Încă mai cred că pot avea un viitor fericit aici, încă mai cred că putem avea un viitor aici.
Însă vreau să trăiesc într-o altă Românie faţă de cea pe care o simt şi o percep clipă de clipă, zi de zi, an de an.
Vreau să trăiesc într-o Românie în care zidurile Teatrului Evreiesc de Stat din Bucureşti nu sunt mâzgălite cu însemne şi înscripţii care ne amintesc de una dintre cele mai negre, mai tragice şi mai ruşinoase perioade ale omenirii.
Vreau să trăiesc într-o Românie pe a cărei stadioane imnul de stat al adversarilor nu se mai intonează pe un fond de huiduieli şi fluierături.
Vreau să trăiesc într-o Românie unde să nu mai fie posibilă profanarea cimitirelor musulmane din Dobrogea, chiar sub privirea indiferentă a autorităţilor.
Vreau să trăiesc într-o Românie în care derby-ul la hockey al echipelor fanion ale ţării să nu mai fie prilej pentru „reglarea unor conturi” din istoria celor două popoare vecine.
Vreau să trăiesc într-o Românie unde băncile, stâlpii şi coşurile de gunoi să nu fie pictate în culorile drapelului naţional. Unde în centrul cultural al Transilvaniei, loc de întâlnire a diferitelor culturi, punte de legătură între diverse grupuri etnice să se astupe în sfârşit craterul din imediata vecinătate a grupului statuar Matei Corvin, unde manelele şi mirosul amestecat de mititei şi de bere să nu deranjeze slujba de duminică din catedrala Sfântul Mihail, unde să nu fie pus în pericol centrul istoric al oraşului.
Vreau să trăiesc într-o Românie în care sinagogile să nu fie transformate în buticuri sau depozite de vechituri.
Vreau să trăiesc într-o Românie în care de ziua naţională, pe 1 decembrie să nu se mai facă apeluri care să ne îndemne să ieşim în stradă purtând banderole negre.
Dar totodată vreau să fiu liber să simt cum vreau atât pe 15 martie, cât şi pe 20 august sau 23 octombrie.
Deceniile de comunism au făcut să ne pierdem până şi „cultura de a sărbătorii”. Constat cu amărăciune că, într-adevăr, românii nu (mai) ştiu să sărbătorească. Liiceanu afirma la un moment dat, şi citez din memorie: românilor le lipseşte cultul eroilor. Când aceştia (eroii) sunt în viaţă, în loc să încercăm a imita frumuseţea lor, preferăm să le împrumutăm urâţenia noastră şi să-i împroşcăm cu noroi, iar abia când au trecut în nefiinţă ajungem să recunoaştem adevărata lor valoare, adevărata lor frumuseţe, sfinţenia lor. Din păcate, după 1989, an de an mă încearcă acelaşi sentiment de amărăciune. Ziua naţională a României nu a reuşit (încă) să devină o sărbătoare a tuturor românilor. Poate nu a reuşit deloc să devină o sărbătoare.
Vreau să trăiesc într-o Românie care va reînvăţa acest exerciţiu, această cultură a sărbătoririi. Şi nu mă gândesc la festivisme gratuite, la manifestaţii de prost gust, la ceremonii cu iz bizantin sau cu aromă de balcani.
Nimeni nu poate obliga pe cineva să iasă în stradă şi să sărbătorească un eveniment oarecare, fie ea şi ziua naţională. Cum de altfel nimeni nu are dreptul să conteste sărbătoarea altora, să boicoteze sărbătoarea altora, să calce în picioare sărbătoarea altora.
Au apus acele vremuri când, de exemplu, la moartea liderilor sovietici, trebuia să lăcrimeze o ţară întreagă sau să mimeze întristarea toată răsuflarea românească: portarul de la întreprindere, macaragiul (femeia macaragiu), şeful de secţie, inginerul, responsabilul cu propaganda etc. etc.
Nimeni nu are dreptul să oblige pe cineva, ca în semn de adâncă trăire patriotică, să arboreze în faţa casei sau pe balcon drapelul naţional. Uitaţi-vă peste ocean – vine răspunsul. Da, dar acolo cetăţenii, dincolo de o cultură civică solidă şi cu rădăcini adânci, sunt conştienţi că propriul lor stat, propria lor ţară pe lângă securitatea fizică le oferă şi le garantează şi securitatea economică. Să am o retribuţie lunară de 500-1000 de dolari aş arbora fără nici un fel de reţinere drapelul naţional.
Da, mă consider parte a naţiunii maghiare. M-am născut şi trăiesc în cultura maghiară, m-am socializat într-un mediu preponderent maghiar. Însă cel puţin la fel de aproape mă simt şi faţă de cultura română. Mă amuză Caragiale cum la fel mă amuză şi Mikszáth. Îi savurez pe Sadoveanu, Rebreanu dar şi pe Jókai sau Móricz. Iubesc versurile lui Eminescu sau Blaga dar cel puţin în aceeaşi măsură şi pe cele ale lui Vörösmarty, Petőfi sau Arany. Ascult muzica lui Enescu dar şi pe cea a lui Erkel, Kodály sau Bartók. Sunt alături de echipa naţională de fotbal a României dar, în momentul în care văd la lucru „unsprezecele maghiar”, chiar dacă reprezintă o palidă umbră a ceea ce a fost cândva, parcă nu mi-e indiferent rezultatul jocului. Şi sufăr alături de băieţi. Iar acest lucru nu ar trebui să deranjeze pe nimeni. Nu mă simt prea bine când mii de oameni din tribune mă poftesc în mod „politicos” să trec graniţa dincolo de vama Borş. Cum de altfel nici lor, reprezentanţilor populaţiei majoritare nu le cade bine ca în inima secuimii să fie catalogaţi drept ţigani.
Şi apropo de ţigani (romi), mie-mi plac ţiganii, deseori ascult muzica ţigănească, privesc dansul lor popular. Datele ultimului recensâmânt au arătat că această minoritate numără mult mai mulţi membri decât au fost înregistraţi cu zece ani în urmă. A-ţi recunoaşte şi a-ţi asuma originea etnică este o virtute şi nu o ruşine.
Vreau să trăiesc într-o Românie în care oamenii redescoperă normalitatea: unde jurnaliştii să nu fie hăituiţi sub pretextul că au publicat vezi doamne niscaiva secrete de stat scurse pe cine ştie ce căi, într-o Românie în care fiecăruia să-i fie recunoscută libertatea de a proclama orice şi oriunde.
Dacă de exemplu de „Valentine’s Day” primarii se dau în spectacol oficiind în faţa camerelor aşa-zisele „căsătorii de o zi”, nu văd de ce un om, o mână de oameni sau chiar un grup să nu aibă dreptul său la liberă exprimare şi să proclame orice, fie chiar şi autonomia (teritorială). De vreme ce prin acţiuni concrete nu pune în pericol ordinea constituţională existentă, e liber să proclame orice: matriarhatul, monarhia, victoria comunismului, orice.
Ar fi nedrept să trec cu vederea paşii importanţi care s-au făcut în sensul redescoperirii normalităţii, atât la nivelul retoricii politice cât şi la nivelul mentalităţii colective. Am ajuns de exemplu să-i vedem luând masa împreună pe preşedintele Iliescu şi pe regele Mihai, am avut prilejul de a-l ovaţiona la Bucureşti pe capul Bisericii Catolice, am avut ocazia ca în deschiderea festivalului Caragiale, să-l aplaudăm pe scena operei române clujene pe maestrul Hary Béla, compozitorul şi dirijorul musical-ului „D-ale carnavalului”, am trăit să vedem reprezentanţi ai guvernelor României şi Ungariei, români alături de maghiari comemorând ziua de 6 octombrie, s-a adoptat legea care permite folosirea simbolurilor naţionale, am văzut în premieră o şedinţă comună ale guvernelor român şi ungar. Şi enumerarea poate continua.
Vreau să trăiesc într-o Românie tolerantă, multietnică unde multiculturalismul, diversitatea etnoculturală să fie privite ca parte a „patrimoniului naţional.”
Pentru asta avem nevoie de demitizarea istoriei, de demontarea stereotipiilor şi a etichetărilor de tot felul, de renunţarea la clişee. Avem nevoie de cunoaştere reciprocă, de respect reciproc faţă de valori, de normalitate, de credinţă, nu în ultimul rând de o schimbare a modului de a gândi.
Vreau să trăiesc într-o Românie care să-mi dea sentimentul că merită să visez că într-un viitor mai mult sau mai puţin apropiat soarele va răsări şi pe strada mea.

Populari din România: uniţi-vă!

2006-03-09T04:01:00.000-08:00

Azi dimineaţă am ieşit de sub duş şi mi-am zis: gata! Atât mi-a fost! Vreau să devin mai „popular”. Că aşa se poartă acum în politică. E trendy. La cafeaua de dimineaţă, în timp ce răsfoiam un „ziar popular, creştin şi european” m-am întrebat. Măi, oare ce blestem o fi pe capul meu de nu pot fi popular?
Până ieri ce-am făcut? Am fost un om de „acţiune”? Am fost. Am nutrit sentimente pur „umaniste”? Curat am nutrit. Şi reprezint noua generaţie. Şi nu-mi sunt indiferenţi nici ţăranii, nici creştinii, nici democraţii.
Şi cu toate astea nu am fost şi nu sunt popular.
Voi urma exemplul reuşit al vecinului: de azi mă îmbrac doar în costum popular, nu ascult decât muzică populară şi trimit petiţii doar Sfatului Popular. Deseară ies cu prietenii mei de la scară la o bere. Aţi ghicit nu? La cea mai bună bere populară.
Hai Noroc!

Mică baladă populară
(PC – PD – PNG – PPCD - AP)

Foaie verde de mărar
Azi eu sunt mai „popular”
Ieri am fost la umanişti,
Asta-i viaţa, tre’ să rişti.
Bună, sunt primarul Boc
În PPE vreau să-mi fac loc
Papandreou să-mi scuze fapta
Că am cam virat la dreapta
Doctrina? O chestie formală
Mai bine văd Steaua-n finală
Nu-mi stă-n cale Mircea Sandu
Poate-l transfer şi pe Ciuhandu
Ţineţi minte cinci cuvinte
Că doar v-am fost preşedinte
Hai să ne-aruncăm în ring,
În frunte cu Pöttering.

PePe E popular

Notă:
POPULÁR - 1. Care aparţine poporului, privitor la popor, care provine din popor. ♦ Care este alcătuit din oameni din popor şi lucrează pentru popor. 2. Creat de popor; specific unui popor, caracteristic culturii lui. 3. Care este făcut pentru popor, creat pentru necesităţile poporului; accesibil tuturor. 4. Care este iubit de popor, care se bucură de simpatia, de consideraţia opiniei publice; p. ext. cunoscut de toţi. ♦ Care are o comportare prietenoasă, cordială, atentă faţă de toată lumea. Care ţine de popor; propriu poporului. Care poate fi înţeles cu uşurinţă de toţi; simplu. (Dicţionarul Explicativ al Limbii Române)